2018. augusztus 17., péntek

Horgolt virágok

"Már egy kerek esztendeje volt, hogy eljött hazulról, azt hitte, hogy: no már a világ vége sem lehet messze. Amint megy, mendegél, meglát egy gyönyörű szép szigetet. Hát azon a szigeten annyi a virág, hogy a szeme nem telt be a nézésével. Volt ott rózsa is, nem egy, de száz; nem száz, de ezer, szebbnél szebb; égővörös, haloványvörös, sárga, mint a színarany, s fehér, mint a fehér liliom."

(A rózsa - Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág) 

Mostanában nem regényeket, hanem meséket olvasok fel Apunak estefelé, amíg a teraszon pihen és nézi ahogy a kutya és a cicák vacsoráznak, figyeli, hogy visszatérnek-e még a gólyák a fészekre idén. Vélhetőleg már nem, szerintem idén jóval előbb megnőttek a kicsik, minden előbb történt a kertben is, a nyárias tavasz okán. A rózsák is egy teljes hónappal korábban nyíltak először. Szóval úgy gondolom, a gólyák már csapatba verődve húzódnak dél felé, a fiatalok biztonsággal repülnek, és gondolom, már vadászni is tudnak. Az árnyas folyópart jobb hely ilyenkor, mint a forró és hozzájuk képest kicsire zsugorodott fészek. De a folyópart sem zajos, a nagy szárazság miatt alacsony a víz, és bizonyára kevesebb számukra az élelem. Tavaly sem várták ki az ünnepet, idén is előbb vonulnak, úgy tűnik. Nem volt sok fészek ez évben, csak kettő a faluban, de mindkét fészken 4-4 gólyakölyök nőtt fel egészségben.
Az egyik kicsi ugyan kiesett a fészekből már egészen "nagyként" - vagy nem sikerült az első repülési kisérlete, de egy bokron lanolt, nem történt komolyabb baj. Hozzá kihívtuk a nemzeti park munkatársát, s így a többi, hasonló sorsú társával indul tovább még az idén.

Ilyenkor már nem olyan szép a kert, ez a kivárás ideje, még nincsenek itt az ősz színei, virágai, a nyáriak pedig már a locsolás ellenére is megszenvedték a hőséget. A szőlő még nem mind érett be, de a lugas már sárgul, a nyárvége nem az én időm.
A rózsák is szeptemberben lehetnek újra igazán szépek.

És már meg is érkeztünk a virágokhoz, amiről a fenti meserészlet, no meg a bejegyzés is szól. (A mese különlegessége egyébként, hogy a világszerte ismert vagy félreismert(?) szépség és  szörnyeteg-történet magyar változata.)
Virágokat horgolni gyönyörű dolog, ezt szerintem mindenki tudja, aki valaha is csinálta. Már csak azért is, mert minden motívum egy kis külön alkotás, hamarabb megvan, mint egy egész ruhadarab vagy terítő, és már önmagában díszit, sokféleképpen felhasználható.

Én most egy szabálytalan formájú sálat, nyakravalót, gallért készítek színátmenetes fonalból (Noro Silk Garden Lite), ahol az azonos forma mellett is más és más minden virág. Pontosabban szólva nem is azonos a forma, mert a virágok hol középen, hol a széleken még kapnak még úgynevezett ráhorgolást, felületi horgolást (surface crochet), ami által részben kicsit mervebb, jobb tartású lesz a vékony, egyszálú fonalból készült motívum, részben pedig izgalmas, hangsúlyos felületek keletkeznek. Ez a horgolástechnika különbözik a 3D néven ismert horgolástól, ahol lényegesen kiemelkedünk a felületből, és ténylegesen háromdimenziós alakzatokat készítünk.

A fonal különlegességét adja, hogy háromféle természetes szál, selyem, gyapjú és moher alkotja. (Selyem alatt sokféle megjelenésű és tulajdonságú anyagot érthetünk, a Tudástár/Szálasanyagok cikkében több információt olvashattok róla.)

Ez a darab tehát készülőben, az egyik felét a fonal drapp-aranybarnás-kékes árnyalatai, a másik felét a sötétbarna, fekete és szürkés motívumok adják majd. Nem fokozatos színátmenettel, de azért csoportosítva képzeltem el a színek felhasználását.

A virágok és a sál készítéséhez - terveim szerint szeptemberben - lesz mintaleírás, ezúttal magyarul is. Az ingyenes magyar mintákat majd a Bolt polcain találjátok. Aki szeretné elkészíteni, addig is megnézheti ezt a képes útmutatót a ráhorgolás / felületi horgolás mikéntjéről: https://www.wikihow.com/Surface-Crochet

A sál illetve a virágok elkészítéséhez az első módszert, a hamispálcás (slip stitch) ráhorgolást fogjuk használni. Kicsit szokni kell, hogy ilyenkor a szálat a már kész felület fonákján vezetjük, ezért (is) érdemes ezeket a díszítéseket akkor elkészíteni, amikor még nem horgoltuk egymáshoz a virágokat.

2018. augusztus 14., kedd

Próbanégyzet

Van, aki csinálja, van, aki nem. A mintaleírások természetesen mindig a lelkünkre kötik az elkészítését. Nem akarok hosszan írni itt arról, miért kell, röviden csak annyit, hogy nem csak a helyes méretezéshez (hány szemre kezdjünk), tűválasztáshoz jó, számtalan egyéb dologra használható.

Nézzük, mi mindenre! Sokszor előfordul, hogy bár kész mintaleírásból dolgozunk, szeretnénk azon kicsit változtani vagy egyszerűen más fonalunk van hozzá, mint amiből az eredeti darab készült.
Van, aki kicsit szorosabban köt, horgol ugyanolyan méretű tűvel. Sokan - köztük én is - nem egyforma szorosan köti a sima és a fordított szemet, és mivel egy sima kötésű darabnál ez igencsak feltűnő lenne, semmi akadálya, hogy két különböző méretű tűvel dolgozzunk a sima és a fordított sorokban. A próbanégyzeten kísérletezhetünk, vajon elég e fél számmal kisebb, illetve nagyobb tű az egyenletes sorokhoz, vagy esetleg egy egész szám különbség kell. Nálam ez többnyire fél szám, vagyis általában fél számmal kisebb tűvel kötöm a fordított sorokat a szép eredmény érdekében. Régóta körkötőtűvel dolgozom a legtöbbet, s mióta a damilhoz cserélhető tűk illeszthetők (esetemben a Drops Pro Romance Interchangeable Circular Needles Delux Set-ről van szó), a tűválasztás után egyszerűen két különböző méretűt rögzítek a damil két végére. Így véletlenül sem tudom elfelejteni a tűváltást az új sor kezdetén. Más-más fonal másként csúszik a kezünk között, tehát mindenképpen érdemes kipróbálni először azt, ami a fejünkben már megszületett. De nézzük tovább a próbanégyzet lehetőségeit:

- ha különböző színeikkel dolgozunk, már itt kísérleztezhetünk színkombinációkkal
- kipróbálhatjuk, mennyire lesz lágy vagy ép merev a kész anyag, milyen lesz az esése (drape)
- lemérhetjük a próbanégyzetünket (gramm pontosságú konyhamérleggel), így hozzávetőleges kalkulációt készíthetünk a teljes ruhadarab fonaligényére egy egyszerű szorzással (azt kell csak megnéznünk, hogy kb. hány próbanégyzet adja majd ki a kész darabot.) Ez a méricskélés arra is jó, hogy figyelmeztessen, ha esetleg túl nehéz lenne a tervezett ruha vagy éppen nem lenne elegendő a fonal.
- kipróbálhatunk mintákat
- kipróbálhatjuk a fonalat (beleértve a színét is, mert pl. egy színátmenetes vagy melír fonal egész másképp mutat megkötve, mint motringban vagy gombolyagban)
- kimoshatjuk, blokkolhatjuk - így újabb információkat kapunk a fonal viselkedéséről, színtartásáról (ez különösen a kézzel festett fonalaknál fontos), de az esése, tapintása is változni fog
- részben helyettesítheti a szabásmintát (pl. egy karkivágás fogyasztását kiszámolhatjuk rajta, nagyobb részek tervezéséhez azonban méreténél fogva nem alkalmas)
- eltehetjük a jövőre, referenciadarabként (mindig lássuk el egy kis cédulával, melyen a legfontosabb adatok szerepelnek (milyen fonalból, színárnyalatból, hányas tűvel (tűkkel) készült a minta. Természetesen ennél jóval több információt is feljegyezhetünk.)

A próbanégyzet mindig kissé nagyobb legyen, mint 10 x 10 centiméter, hogy a széleket kihagyhassuk a számításból.
Hány szemet szedjünk fel hozzá? Ezt ki kell tapasztalnunk. Induljunk ki a fonal zárószalagján feltüntetett információkból! Ha nem szerepel ilyen információ, akkor vegyünk elő egy korábbi próbanégyzetet, vagy egy másik, hasonló vastagságú fonal zárószalagját kiindulópontként. Én mindig legalább 10-12 szemmel többet szedek fel a megadottnál, egyrészt, mert elég szorosan kötök, horgolok, másrészt többnyire kisebb tűvel dolgozom a javasoltnál.

A próbanégyzetet mindig azzal a fonallal és mintával kötjük, ami a ruhadarabunk egészére vagy nagy részére jellemző lesz. Ha pl. két, különböző vastagságú, struktúrájú fonal adja a felület nagy részét, akkor már a próbanégyzetet is ennek megfelelően kötjük - vagyis mindkét fonalat és esetleg különböző méretű tűket használva az egyes sorokban.

Ha szűkében vagyunk az adott fonalnak, vagy nem akarjuk a jövőre eltenni a próbanégyzetet, természetesen le is bonthatjuk később.

Végül a ruhadarab összképét is megtervezhetjük itt kicsiben. Nemcsak különböző fonalak és színek kombinációját próbáljuk ki rajta, hanem megtervezzük a szegélyeket, a mintavariációkat, a felületi díszítéseket, esetleg gombokat, kapcsokat válogatunk hozzá, kitaláljuk azok elhelyezkedését. A próbanégyzet lezárása (befejező sora) legyen olyan, mint amit a ruhadabon is használni szeretnénk, hiszen e tekintetben is nagy a választék, lássuk, mi mutat jó vagy mi alkalmas leginkább a további illesztésekhez. Az odalára felszedhetünk szemeket, próbáljuk ki kicsiben, milyen lesz a passzé, a gomblyuk, stb. De az oldalakra horgolt szegélyt is készíthetünk, természetesen olyat, amit a tervezett ruhán alkalmazni szeretnénk.

A próbanégyzet nyilván nem mindig négyzet, bár alapvető funkciójában az, hiszen elsősorban a megfelelő méretválasztáshoz szeretnénk szemeket és sorokat számolni rajta. De lehet egy hosszabb sáv is, ha van még más is (pl. egy eltérő minta vagy tűvastagság), amit kipróbálnánk.

Elkészítése nem feltétlen nyűg, ellenkezőleg, megelőlegez valamit a készülő darab öröméből, sikeréből, és ebben a fázisban még könnyű változtatni... Megjegyzem, a régi magyar mintaleírások amúgy is jóval több önállóságot követeltek a készítőktől. Például egy 60-as évekbeli Fürge ujjakban nagy valószínűséggel ehhez hasonló mondatokat olvashatunk: " a karkivágás fogyasztását a szabásminta szerint készítjük". Vagyis a szabásmintát először el kellett készíteni a megfelelő méretben az újságban látható rajz alapján, majd kiszámolgatni, hogy egy-egy fogyasztáshoz hány szem és sor szükséges. Ez próbanégyzet nélkül nehezen megy, persze próbálkozni munka közben is lehet, csak jó, ha nem kell annyiszor visszabontani.

Ma már ez a számolgatás inkább a tervezők dolga, a mai mintaleírások könnyebbé teszik a munkát. Mindazonáltal a próbanégyzet - remélem, a fentiekből kiderült - mégsem úri huncutság...

2018. augusztus 8., szerda

Rokka avagy kutyaguzsaly

"A kerekes guzsaly vagy ropka csupán a 19–20. század fordulóján jelent meg ezen a tájon. Kezdetben nevezték tót guzsalynak is, de nem északról, hanem alföldi szlovák és magyar mesterektől származott. Megrendelésre készítették Hídvégardó, Martonyi, Debréte és más falvak asszonyai számára Szarvas szlovák specialistái. Nagyidára és Szögligetre endrődi magyarok rokkái kerültek az 1910–es években. Létezhettek felföldi szlovák rokkakészítők és szállítók is, de róluk nincsenek közelebbi adatok. A rokkatípusok közül a Bódva vízvidékén kettő terjedt el. Egyik az „álló”, amelyen az orsó a lendítőkerék fölött helyezkedik el. Ezt kerekes guzsaly (Nagyida, Meszes, Damak), gólya (Szögliget), óra (Bódvaszilas) néven ismerik, s a helyi kerékgyártók is előállították itt-ott (pl. Miglécen). A másik a „fekvő”, azaz a ferde síkban elhelyezkedő, amit Nagyidán kecskeropka, többnyire pedig kutya vagy kutyaguzsaly névvel illetnek (Szádelő, Komjáti, Szögliget, Szászfa, Meszes). Ezekkel az állatnevet kölcsönző rokka-nevekkel a Bódva vidék kiválik az északi népterületből, mert nyugati és keleti szomszédságában is a kerekes guzsaly név terjedt el csupán."

(Paládi-Kovács Attila: Munkák, emberek, hiedelmek a Bódva mentén 2013)


Bár ismerőseim körében már megosztottam a bejegyzést kísérő fényképeket jó négy hónapja, itt az ideje, hogy a naplóban is helyet kapjanak további mondandóval kiegészítve. 

2-3 éve, amikor férjem hazahozta nekem, egy kopott, fakó, barnásszürke porfogónak látszott. Azóta kiderült, hogy valaha színes volt, nagyon precíz, szépen futó szerkezet, amiről csak a port és koszt, a felülfestést akartam eltüntetni, az eredeti díszítés még meglévő nyomai maradtak. Olajozás, helyreállítás, javítgatások következtek, a hiányzó kampók helyére újakat kaptam testvéremtől.
Ha hiszitek, ha nem, a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy a dupla ékszíj az vajon egy ékszíj 8-as formában feltéve, vagy két külön ékszíj. Erre vonatkozóan nem nagyon találtam információt, nyilván azért, mert ez másoknak sosem volt kérdés...


Megnéztem jópár videót is, hátha megvilágosodom, de az engem érdeklő részletek vagy nem érdekelnek általában másokat, vagy számukra egyértelműek. Az angolszász és német videókon úgy vettem ki, hogy 8-as formában, gyakorlatilag egy szíjat használnak, és ezt támasztja alá, hogy a ma kapható modern, dupla ékszíjas rokkákhoz is egy szíj jár. Ugyanakkor láttam olyan magyar videót is, ahol a hölgy gyönyörűen font egy olyan rokkán, amin valóban két ékszíj volt (szerencsére eltérő színű és anyagú, így kétség sem férhetett hozzá.)

Így azután belenyugodtam, hogy így is, úgy is működhet a dolog, magyar emberként tényleg ideje lenne már megszoknom, hogy nincs kizárólagosság (mint ahogy nincsenek grammra kimért adagok a receptjeinkben), az a szabály, ami működőképes, az egyéni alkotókészség tág teret kap. Mivel az én rokkámon két külön mély vájat van a hajtókeréken, könnyebb működtetnem két külön ékszíjjal. 
(Ugyanakkor a 8-as megoldás mellett szólna, hogy az a feszítés és meghajtás szemszögéből nézve egy rendszert alkot.)

Ezek a rokkák egyébként nem gyapjú, hanem növényi alapanyagok, elsősorban kender fonásához készültek, és ahhoz is használták őket, az én rokkámon még volt is maradék szösz, illetve az orsókon megfont fonal.
Sajnos az orsókból csak kevés maradt ép, de ez legyen a legnagyobb gond. A lendítőkerék elég kicsi a mostaniakhoz képest, sok időbe telt, míg megtaláltam a ritmust hozzá.



Bár a rokka elnevezését a szláv nyelvből származtatja több forrás, személy szerint azt gondolom, hogy nem kell messzebb mennünk a rop (pl. táncot rop), roppan (pl. a hó a csizma alatt) hangutánzó szavainknál, hiszen ezt a szerkezetet is ütemes lábmozgással hozzuk mozgásba, amihez jellegzetes hang társul. 

A ropka megnevezés pedig országszerte ismeretes erre az eszközre vonatkozóan, nyilván egy szóban majd később írásban is jelölt teljes hasonulással született meg a rokka szavunk. (Arról nem is beszélve, hogy sem a szlovák, sem egyéb szláv nyelvekben nincs hasonló elnevezése. Akkor már a germán-olasz közvetítés megalapozottabbnak tűnik, de semmivel sem jobban, mint a fenti megközelítés - véleményem szerint.)  

A bejegyzés elején szereplő idézet, de pl. a Magyar Néprajzi Lexikon is számos megnevezést felsorol tájegységenként, én - a Bódva völgyben élőként - csak megerősíthetem a szerző állításait, errefelé kutyaguzsaly néven emlegetik a helybeliek, és szinte minden padláson akad belőle egy-egy példány.
(A guzsaly szavunk eredetileg a szösztartó pálcát jelölte, amelyről gyalogorsóra fontak, ahol vagy amíg a rokka nem állt rendelkezésre.)
Régi fotókon még mindig együtt látható a rokkák és a gyalogorsók használata a fonókban, vagyis az ősibb eszköz sem tűnt el.

Nekem szerencsém volt, hogy maga a fa szerkezet jó állapotban maradt meg, nem ette szét a szú, és viszonylag kisebb javításokkal ismét használható eszköz lett belőle (mert nagyon kevés tárgyat őrzök pusztán a szépségéért, koráért.)
Érdekes volt kiismerni, megérteni a működését, majd munkára fogni. Még mindig tanulom. Kevésbé haladós vele a fonás, mint modern társaival, de nem mindennapi érzés dolgozni rajta.


(Képeimen a rokka még felújítás közben.)

2018. augusztus 4., szombat

Búzapirulásra...

Elment a madárka, / Üres a kalitka.  / Azt üzente vissza: / Visszajő tavaszra. 

Ha tavaszra nem jő, / Búzapirulásra; / Ha még akkor sem jő, / Rózsakinyílásra. 

(Bukovina)

Legutóbbi naplóbejegyzésem végén egy próbanégyzetet ígértem a nemrég font Vízpart fonalból. Ezzel egyelőre adós vagyok, most más, főleg kinti teendők foglalják le az időmet. S persze az is igaz, hogy gyapjúval szívesebben dolgozik az ember kicsit hűvösebb időben.

Közben azonban eszembe jutott, hogy a hasonló szerkezetű fonalak - így a már említett Colinette Prism esetében is - többször készítettem olyan ruhadarabokat, amelyekben szerettem volna megőrízni, megmutatni a fonal szépségét, jellemzőit a maga teljességében, és ezért a kötött, horgolt mellényt vagy kabátot hurkolt díszítéssel fejeztem be. Jó tíz éve annak, hogy ilyen munkáim készültek, s persze azt is hozzá kell tennem, hogy ez a megoldás nem éppen anyagtakarékos.

Akkoriban már tudtam, hogy mennyi plusz fonallal kell számolnom egy-egy ilyen befejezéshez. A hurkolt szegélydíszítések a rojtnál is jobban megőrízték a fonal szépségét, hiszen nem keletkezett szétnyíló szálvég.

Ehhez a fajta megoldáshoz nem kellett előre levágni a szükséges fonalmennyiséget, hanem a ruhadarab összeállítása után a gombolyagból horgolótűvel húzott folytonos szállal folytathattam a munkát.

Bármit készítek - kötéssel vagy esetleg szövéssel - mindig horgolótűvel fejezem be a darabot. A szegélyeknek ez ad tartást, rendezettséget, esetenként további díszítést. Az illesztés is szebb. A ruhadarab tartósabbá válik tőle, kevésbé nyúlik meg. Sokszor ez a horgolt szél éppen csak egy sor rövidpálca, máskor pikó (mostanában ezt szeretem használni), de a fent említett hurkolt technika is lehet.

A horgolást arra is használom, hogy a már kész ruhához ezzel a befejezéssel alakítsam ki a gallért, ahogy ez a mellékelt képeken, a Búzapirulásra mellénykénél is látszik, amely egyébként alapvetően egyszerű, lustakötéssel és V-kivágással készült. Régi darab ez már, fényképet is alig találtam róla, de talán jól szemlélteti, miképpen lehet az ilyen típusú fonalakat - a legutóbb leírtakon túl - továbbgondolni...

2018. augusztus 2., csütörtök

Vízpart fonal

Ahogy ígértem, mutatom az előző bejegyzésben szereplő Vízpart fantázianevű fonnivalóból, szöszből készült fonalat. Tegnap elkészült, ma motollára csévéltem, kimostam és a friss levegőn odakint megszáradt.

Emlékeztetőül írom ide, hogy a szösz, vagyis a fonáshoz előkészített szálasanyag jelen esetben merinó gyapjúból, Bluefaced Leicester (BFL) gyapjúból, BFL tincsekből és tussah selyemből állt. Az alapanyag egy része festett, más része festetlenül került a kártolóra, és végül egy levegős, kétágú, vastag (aran/bulky) kártolt fonalat fontam belőle.

A fonal megjelenésében nagyon hasonlít egyik kedvenc fonalamra, melyet korábban rendszeresen vásároltam a Colinette cégtől, Wales-ből. A fonal neve Prism volt, jelenleg nincs gyártásban, illetve a gyártó minden tevékenységét felfüggesztette, azt még nem lehet tudni, hogy átmenetileg vagy egyszer s mindenkorra.

A Prism persze kicsit más volt, gyapjú és pamut keveréke, és izgalmas felületet adott egyrészről az elvékonyodó majd megvastagodó fonalrészekkel, másrészről az egymással ölelkező színekkel, melyeknek külön érdekessége volt, hogy ugyanaz a festék eltérően fogta be az állati és növényi szálakat.

Vízpart fonalammal nem törekedtem pontos másolásra (márcsak a színvilág és az összetétel tekintetében sem), de ösztönösen hasonló szerkezetet hoztam létre.

Korábbi szakmai cikkeim egyikében, jelesül a Fonalválasztás címmel közzétett írásban részletesebben szóltam arról, hogy ne álljunk meg a fonal önmagáért való szereteténél. Nem mintha ez hiba lenne, de a fonalat nemcsak nézegetjük, szeretnénk belőle valamit alkotni, és e tekintetben nagyon nem mindegy, hogy az elképzelésünkhöz milyen fonalat választunk (azon túl, hogy csakis szépet, természetesen...) Javaslom ennek a cikknek el- vagy újraolvasását, hogy legalább akkora örömünket leljük a kézimunkában, mint önmagában a hozzá vásárolt vagy készített fonalban.

Ebben a bejegyzésben kicsit megfordítom (és lerövídítem) a mondanivalót, hiszen adott a fonal, lássuk, hogy mit lehet és mit nem érdemes kezdeni vele.

A fonalunk nem egyenletes felületű és nem egyszínű. Nem is vékony. Ráadásul jellemzően meleg ruhákhoz alkalmas gyapjúból áll. Ezért kerüljük a bonyolult mintákat, mert nem fog szép, éles mintaképet (good stitch definition) adni, ráadásul szemzavaró lesz, és még az élénk, szép színei is összemosódnak, matt, unalmas külsőt öltenek.
Ne készítsünk belőle tulságosan hosszú, nagy, ruhadarabot, mert nehéz lesz és megnyúlhat. Horgoláshoz sem ajánlanám vagy csipkekötéshez, értelmetlen áttört mintát készíteni vele.

Mire használhatjuk akkor? Például szövéshez és kötéshez. Lehet kombinálni más, akár egyszínű fonallal is. Ne felejtsük el, hogy jó minőségű, puha gyapjú és kevés selyem alkotja, lehet belőle sál, kendő, sapka vagy kesztyű, kézmelegítő. Használjunk egyszerű mintát, simakötést, lustakötést vagy szőttes hatású mintát (ld. woven stitch / linen stitch.) Készülhet belőle szép, rusztikus mellény, esetleg kiskabát.
A szövés pedig azért jó ötlet, mert a fonal eredeti szerkezete még jobban látszik, érvényesül.

Én egy sima kötésű próbanégyzetet készítek először belőle, lássuk, hogy fest! Folytatás - remélem - nemsokára.

2018. július 30., hétfő

Mi a szösz...

A szösz - saját meghatározásomban - fonásra előkészített szálasanyag. Magyarországon ez leginkább a kender és len fonásánál jelenik meg, s bár a szösz kifejezést számos különböző tájszó váltja régiónként (a fonnivaló minőségétől is függően), talán ez a legáltalánosabb, máig mindenki számára érthető elnevezés, fonjunk bár növényi vagy állati szálakat.

Mára a fonás elsősorban a gyapjúból történő fonalkészítés folyamata, ami ellen nem is lehet kifogásunk, hiszen egy olyan anyagról van szó, amely előnyös tulajdonságaival, elérhetőségével és viszonylag egyszerű feldolgozásával méltán törekedik a többi elé, még akkor is, ha nyáron szívesebben viselünk növényi szálakból készült ruhát. (A szálasanyagok jellemzőiről itt írtam bővebben, a gyapjúról pedig itt.)

A szöszt tehát először létre kell hozni, sem a betakarított növényi rost, sem a bárány bundája nem alkalmas közvetlenül a fonásra.

Azon túl, hogy megtisztítjuk a szennyeződéstől, a gyapjú esetében a főbb állomások - függetlenül attól, hogy kézzel vagy ipari úton történik - a következők:
A kimosott, megszárított tincses gyapjú szálait a farkasolóval nyítjuk meg, ennek a szerkezetnek a fogai teszik további feldolgozásra alkalmassá, kezelhetőbbé a gyapjút. Ezt követi a kártolás folyamata, amely tovább lazítja, majd teszi egyneművé, összefüggő, paplanszerű, téphető anyaggá a gyapjútincseket. Mindkét folymat során a gyapjú további mechanikus tisztítása is megtörténik.

A kártolt gyapjú már fonásra alkalmas szösz. További lehetőségek a szösz előkészítésére a fésülés, melynek célja tovább finomítani a fonnivaló alapanyagot és párhuzamosan egymás mellé rendezni a szálakat. Mind a kártolt, mind a fésűs gyapjú más minőségű fonalat ad, de erről később.

Ebben a bejegyzésben nem foglalkozom a fésűs gyapjú lehetőségeivel, most a kártolt gyapjúról, mint szöszről és ennek a fonáshoz rendelkezésre álló formáiról lesz szó.

A kártológép, kártolódob arra is alkalmas, hogy különböző gyapjút (más-más fajtát) vagy éppen nyers és festett szálakat keverjünk kártolás közben, illetve, hogy más szálasanyagot (pl. selymet) vegyítsünk a gyapjúszálak közé. Ily módon nagyon sokféle - egynemű vagy kevertszálas, festett vagy nyersszínű - fonnivalót, szöszt készíthetünk.

Azt gondolom, hogy a fonással először próbálkozóknak jó választás a kártolt alapanyag, nem igényli, hogy teljesen egyenletes eredményre törekedjünk, ellenben látványos és örömet adó kísérletezésre nyílik mód.

A kártolóról többnyire egy darabban lekerülő, nagyobb, összefüggő kártolt gyapjút battnak is nevezzük. A következő pár sorban néhány angol kifejezést is megemlítek, ezeknek nincs magyar megfelelője, ezért használom így.

A batt tehát lehet egynemű vagy kevert mind a szálak, mind a színek tekintetében. Kisebb, fonható (kártolt) szöszök a rolagok és a punik. Mindkettő hengeresen feltekert kártolt alapanyag, a rolagok nagyobbak, a punik kisebbek. Jó velük dolgozni, bármelyik végükről folyamatosan húzható a szál a fonáshoz. További megjelenési formái  és nevei is vannak a kártolt gyapjúnak, ezek kevésbé gyakran fordulnak elő, így most nem térek ki rájuk.

A kártolt alapanyagot fonhatjuk levegősebb, rusztikus hatású kártolt fonallá, de az sem tilos, hogy a jellemzően fésűs gyapjúnál alkalmazott fonási technikával tömörebb, egyenletesebb fonalat készítsünk.

A képeimen a héten készült, Vízpart fantázianevet viselő kártolt fonnivaló (festett merinó gyapjú, nyers BFL = Bluefaced Leicester, BFL tincsek és festett tussah selyem). Színei a mohazöld, vörösbarna, világoskék, tengerzöld, hárszöld, antracit, bézs és ezüst. Remélem, fonal formájában is megmutathatom hamarosan.

2018. július 26., csütörtök

Az új babáról...

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle, s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta. 


(Weöres Sándor - A teljesség felé című könyvéből) 

Mivel nem szeretek másoktól függni semmilyen tekintetben, ezért jó pár éve elhatároztam, hogy a kötött és horgolt munkáimat babán fogom fényképezni. Először kissé abszurdnak tűnt az ötlet, mert én szinte mindig kint fényképezek, és egy baba odakint mégiscsak furcsán hat. De végül úgy gondoltam, hogy megfelelő hátterekkel (fal, ajtó, stb.) a baba végül is kint is van, és egy kicsit bent is, és ez elfogadható kompromisszumnak tűnt számomra. (A tökéletes talán a terasz lenne e célra, de ahhoz változtatnom kellene rajta. Talán egyszer.)

Sokat keresgéltem, tájékozódtam az árak tekintetében is. Olyat szerettem volna, ami alkalmas szabóbabának is, tűzésekhez, igazításokhoz, de bemutatóbabaként is megállja a helyét, és nem kerül túl sokba. Végül szerencsém volt, sikerült találnom egy újszerű állapotú, megfelelő méretű kirakati babát, ami attól eltekintve, hogy vállai is vannak, szabóbabának is tökéletes, kemény polisztirol test, mutatós forma, és elasztikus szövetborítás. A nyakrészt pedig egy lecsavarható, festett fa zárólap fedi.

Az egyetlen szépséghibája a szememben annyi volt, hogy a "ruhája" fekete. De potom 5.000.-Ft-ért jutottam hozzá úgy jó 7 évvel ezelőtt, ami akkor is, most is nagyon alacsony árnak számít, ha egy új szabóbabához hasonlítjuk. Igaz, lába nem volt, azt egy régi állólámpától kölcsönöztük. De mint mondtam, a vállaktól eltekintve mind minőségében, kidolgozásában, mind méretében teljesen betöltötte és betölti a kívánt szerepet.

Egy ideje azonban már szerettem volna egy másikat is, kicsit hagyományosabbat és mégis merészebbet. Lehet házilag, otthon is készíteni, de a varrás részét amúgy sem vállaltam volna be, nincsenek megfelelő eszközeim, de a gyakorlatom sem elegendő hozzá. Persze az internet sosem hagy magadra, ha segíthet pénzt költeni... Beleszerettem Lucy Curtis profi babáiba, nemrég pedig rászántam magam, hogy rendelek tőle egyet. Na ekkor jött az igazi kihívás, hogy milyet... Milyen szövet borítsa, milyen színű legyen a becsavarható lábazat, fűzős vagy sima háttal, hagyományos vagy darázsderekú... Ez utóbbit illetően egyébként csakis a valós emberi mérettekkel rendelkező, 38-as baba jöhetett szóba. Nyilvánvaló, hogy a szövet jelentette a legnagyobb kihívást, hogy megy majd a ruhákhoz? Viszont, ha semmi különleges, akkor minek egy újabb baba?

Ez utóbbi felvetés meggyőzött arról, hogy bár a kevesebb mindig több, a készítő hölgy olyan szép szövetekkel dolgozik, hogy jelen esetben nem az egyszerűség lesz a fő szempontom. A kihasználhatóságot tekintve tudom, hogy elsősorban egyszínű darabokhoz lesz alkalmas az új baba (nem a képeken látható kis boleróhoz), de elég sok ilyen mellényt és kendőt tervezek a jövőre, így talán mégsem rossz választás.

Ha már virágmintás, akkor természetesen legyen a rózsa a meghatározó mótívum, s mivel én nem szeretem az apró, kontúros, elszórt, édeskés kis "porcelántányér"-virágokat, erre a jóval dinamikusabb, összefüggő, a vízfestményeket idéző virágmintára esett a választásom. A színe miatt is. Nem hófehér és nem is fekete a baba, ami nagy előny a fényképezésnél. Volt egy nagyon szép, vörös rózsás anyag is, de az nem minden darabomhoz menne. Ez sem mindegyikhez, de talán jóval többhöz.

A színei a kedvenc tört színeim: sötét és világos szürke, olajzöld, acélkék, nugátbarna halvány és erősebb tónusokban - összességében mégis monokróm hatást kelt. Talpnak a feketére esett a választásom, mind a fehér, mind a fa természetes, világos színe nagyon elütött volna a szoba jellemzően sötét bútoraitól. Tudom, ez egy kicsit túlgondoltnak tűnik, de az ember nem minden nap vesz ilyesmit, és nem is a raktárban tartja a limlomok között. Nagyon elégedett vagyok a döntésemmel. Ennél több szempontot nyilván csak akkor érvényesíthetnék, ha három babát rendeltem volna, de egyrészt hová tennék annyit, másrészt anyagilag az már nem megengedhető. Így is luxus bizonyos értelemben ez a második baba. Remélem, megszolgálja majd az árát.

Ami pedig a régi babát illeti, ő sem lesz munkanélküli. Nyugdíjba sem megy. Végre leveszem róla a fekete borítást, és kitalálom, miképp legyen belőle egy egyszínű, bézs, vagy alig-mintás baba varott vagy ragasztott, esetleg festett ruhával. Ezt már én csinálom. Ha elkészül, természetesen arról is teszek fel képeket. Jelenlegi állapotában korábbi fényképeimen láthatjátok, (például az Óarany, az Ezüsthíd, a Hazafelé, a Bódva modelleknél.)

További képek az új babáról a Facebook/Napmátka műhely oldalán.



2018. július 22., vasárnap

Színek - formák - felületek vonzásában...

Címketerv @Erős Ildikó
Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes hamóniájúak, amit az emberi művészet csak legtisztább korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában... De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez. (Illés Árpád festőművész)

Évek óta ugyanaz az oldalam alcíme, mottója. Ebben létezem, töltődöm fel, amikor mást csinálok, akkor is ez vagyok igazán én. A világ apró, hasznos-haszontalan darabkái a szememben, a kezemben. Gyerekként a kaleidoszkóp volt a kedvenc játékom a színesceruzák mellett.

Mégis, ez lesz az első naplóbejegyzés itt. Elmondom, miért. A Napmátka műhely hosszú ideje létezik, ahogy a cégére is mutatja, pontosan 2007 óta. Abban az évben kezdtem először gondolkodni róla, miképp lehetne a hosszú évek, évtizedek alatt összegyült tudást, munkát, lelkesedést és a kézimunka iránti szeretetet valamilyen szép és tartalmas, másoknak is adni tudó formába önteni, ha úgy tetszik, továbbadni úgy, hogy közben én is gyarapodom.

2007-ben ezt még másképpen képzeltem el. Férjemmel elkészítettük az első honlapom, megvettem a napmatka.hu domain-t, és időről-időre feltöltöttem tartalmakat, többnyire az elkészült munkáim fényképeit. Kötöttem és horgoltam, amennyire kevés időmből futotta, és úgy gondoltam, van néhány ember a világban, aki szeretne kézműves darabokat viselni. Nem kell sok, hiszen ez egy egészen kicsi kis műhely, az én kapacitásom is roppant kicsi, tehát jó lesz így.

A keresztszemes még mindig fontos
@Erős Ildikó
És valóban akadt néhány kedves megrendelő, idő viszont kevesebb. Később egyre nagyobb szükségét éreztem, hogy a textiliparban eltöltött évek tudását is valamiképpen megosszam másokkal, annál is inkább, mert bár örömmel láttam, hogy a kézimunka lassan újra népszerű lesz, megjelentek a kisebb-nagyobb fonalboltok, új magazinok, úgy gondoltam, hogy egyfajta hiánypótló szerepet tölthetek be szakmai cikkeimmel, amelyek nem egy-egy technikát tanítanak, hanem sokkal inkább a szálasanyagokra, azok tulajdonságaira, a fonalakra, a hurkolásos technikában rejlő lehetőségekre irányítják a figyelmet. A rendszeres bejegyzéseket, naplóírást viszont az idő szükőssége miatt akkor nem mertem bevállalni.

Nem sokkal később átköltöztem erre a blogra, de maradtak a szakmai cikkek oldalakra rendezve, és néha felkerült egy-egy új elkészült ruhadarab. Közben néhány kiállításon is részt vettem, zsűriztettem a mnkáimat, majd az egyéni megrendelésekről áttértem valami másra: ma már szinte kizárólag a saját elképzeléseimet valósítom meg úgy, hogy közben elkészítem az adott darab mintaleírását is. Eddig csak angolul, egy nagyobb közösség számára, a jövőben azonban szeretném magyarul is megjelentetni ezeket a mintákat.

Festésre váró merinó fonal
@Erős Ildikó
A kötés és horgolás mellett beleszerettem a fonás műveletébe is, így elkezdtem a saját fonalaim elkészíteni. Szívesen játszom a színekkel is, elsősorban gyapjút és gyapjúfonalat festek. 2014-ben a fővárosi otthonunkat felcseréltük egy kis falusi házzal, azóta lehetőségem nyílik arra is, hogy a Magyarországon tartott juhok gyapjával ismerkedjem, kisérletezzem. A főleg képekben történő megnyilvánulást egy ideje kissé szűkösnek érzem, ezért határoztam el, hogy e blog formátumú honlapon naplóbejegyzésekkel is rendszeresen jelentkezem. Bízom benne, hogy lesz rá mód és érdeklődés.

Gyermekkorom óta, jó négy évtizede kézimunkázom, erről bővebben az Én menüpontban írtam.

Ahol megtaláltok:
Elsősorban ezen az oldalon, vagyis a napmatka.hu domain alatt, itt vagyok igazán otthon, ezt érzem vizuálisan is a sajátomnak. A Tudástár cikkeit különösen ajánlom figyelmetekbe.
A Ravelry-nek kezdettől fogva tagja vagyok.
A Facebook-on a Napmátka műhely oldalát kereshetitek.
A Pinterest-en pedig - több másik mellett - két idevágó táblám van:
a Napmátka műhely és
a Napmátka gyűjtés, előbbin saját munkáimat, utóbbin ötleteket, inspirációkat osztok meg rendszeresen.

Köszönöm a figyelmeteket! Remélem, szívesen látogattok majd el ide a jövőben, és találtok hasznos vagy éppen alkotásra ösztönző bejegyzéseket, fényképeket.
Kereshettek az esztramos@gmail.com címen, hozzászólásokat egy-egy bejegyzéshez pedig itt vagy a Facebook/Napmátka műhely oldalán tudtok írni.