Csendesebb utakon

2018 körül újítottam fel ezt az oldalt, nagy tervekkel. Idő és más kötelezettségek okán befejeztem a Napmátka tűzhely írását. 10 év gasztroblogger és magánember törtenetei, lenyomatai, és persze a receptek még mindig olvashatók a már megszokott helyen. Azóta nem írok oda. Úgy terveztem, hogy visszatérek a soha el nem hagyott, inkább csak ideig-óráig nélkülözött kézimunka vonalhoz. Lett webáruház, új logó, külön honlap, névjegy, egyedi csomagolás és dizájn, betársultam néhány sokat ígérő közös kezdeményezésbe is.

Az alapvetés a régi volt: nagyon szeretem a kézimunkát, de én nemigen viselek ilyesmit. S mivel úgysem tudok 1-2 darabnál többet elkészíteni havonta, nagy vevőkörre sem vágytam, pusztán néhány magyar vagy külföldi érdeklődőre, aki alkalmasint beleszeret a munkáimba.

Igaz, mozdulni nemigen tudtam, az online lehetőségeken túl nem léptem. Lehetett volna. Eltelt újabb 5 év. Közben sok minden átrendeződött az életemben, ami viszont nem változott az az, hogy ma sincs sok időm kézimunkázni, és vannak fontosabb dolgok.

Ugyanakkor az elmúlt másfél évben nagyon intenzíven dolgoztam, Isten kegyelméből volt és van bőséges munkám. Mégis szeretném a hétköznapok szintjén is visszahozni a kézimunkát az életembe, egy-egy félórácskára. Többet kívánni talán képtelenség lenne. És nem is kell.

Webáruház, külön honlap már nincs, nem éri meg és nem is hiányzik. Van viszont számos platform (Ravelry, Face, Insta), ahol láthatók a munkáim, és van ez a blog is, nem tudom, mióta. Régen. Azt hiszem, meg is tartom. Levettem sok mindent a korábbi menükből. A bejegyzések továbbra sem lesznek gyakoriak, azt gondolom. De igyekszem majd feltölteni az elkészült munkáimat. Többnyire kendőket, sálakat, mert azokhoz kevesebb fonal és idő kell. S talán egyiket-másikat én is felveszem egyszer. Mindenesetre a Meska bolt megmarad, hátha. A többit meglátjuk. 

Most megint ezt a mintát vettem elő, egyike azon keveseknek, amit még nem untam meg, többszöri készítés után sem. Próbáltam hasonlókat keresni, tervezni, de ez az igazi.

Virágünnep

Még mindig virágok és virágok, nem tudok betelni velük. Közben odakint is elkezdődött. Nagyon nehezen, mert a rengeteg eső miatt támadtak a "virágevők", hiányzott a napfény és a víz is leverte az első rózsákat, a tavaly ültetett pipacspiros Summer Song is csak fáradt, fakult, ázott szirmait bontogatta.

Most azonban már minden más, visszaszorítottam a támadókat és a nap is többet süt. Sok-sok virág nyílik, és további többszáz bimbó még csak készülődik, pedig az én "rózsakertem" aprócska. Az előkert - férjem jóvoltából - kapott egy helyes kis kerítést, így sokkal szebb és rendezettebb. Füvet sokat kell most nyírni, de egyúttal reménykedem is benne, hogy a sok eső hozzásegít ahhoz, hogy az előző tulajdonos által murvával leszórt (ma már csak foltokban létező), megkeményedett udvarrészeket is sikerül füvesíteni és egységes felületet létrehozni.

Férjem famunkái a kerítést követően egy kis szárítóállvánnyal folytatódtak, régi, de erős faanyagból kértem egy fonalszárítót tőle, ami mostanra el is készült. A festékekhez pedig egy szintén régi, kedves kis fiókot kaptam tőle, amibe gyógyszeres üvegcséket gyűjtött nekem, hogy minden színt külön tarthassak. Mindezekből már nyilván egyértelmű, hogy a fonalfestés felé is kacsintgatok. Volt már néhány kísérlet különböző technikákkal, majd kialakul. Nem akarok túlzásokba esni, nekem azért a kötés-horgolás az igazi.

A Kerekerdő viszonylag hamar elkészült a Rózsafa után, ennek az az egyszerű oka, hogy egyfajta kísérleti projekt volt, ha lehet így nevezni. A virágok hozzá ugyanis már hosszú ideje gyűltek, tulajdonképpen úgy készültek, hogy mindig kipróbáltam egy-egy új virágformát ugyanabból a fonalból. A végén pedig összeállt. Egyetlen gondom volt vele, hogy szinte lehetetlen a színét visszadani, számtalanszor próbáltam már ezt a fonalat fotózni különböző körülmények között, de vagy túl barna, vagy túl zöld lett, végül a kabátos képek már jobban sikerültek.
Jelenleg is dolgozom vagy négy további darabon, nem tudom, melyik lesz kész először, de nagyon élvezem - már amikor jut rá egy pici idő.

S mivel az érdeklődésem nagyon eltolódott ebbe az irányba, itt is megemlítem - ahogy azt már a Facebook oldalamon láthatták, akik arra jártak -, hogy sok szép fonalam, könyvem, magazinom, egyéb kézimunka eszközöm (újszerű vagy megkímélt állapotban) eladó, folyamatosan töltöm fel a képeket, adatokat róluk az oldalra.

Közben nagyon lassan, ráérősen befejeztem Tüdős Klára Isten markában c. könyvét. Tanultam belőle, azt hiszem. Kicsit meg is lepődtem azon, ami nem volt meglepő, hogy Fekete Istvánnal ismerték egymást. Jöhet a következő könyve, az Arcképek.

Milyen a jó horgolótű?

Ha egy szóval akarnék válaszolni erre, azt mondanám: kényelmes. De szeretnék egy kicsit bővebben is írni erről, mert azt tapasztaltam, hogy nagy általánosságban csak az acél és az alumínium, esetleg bambusz/fa hegyű tűkről esik szó, no meg a népszerű ergonómikus nyelekről.

Annak idején, amikor gyerekkoromban kézimunkázni kezdtem, Anyu tűit használtam. Ez így is maradt később hosszú évtizedeken keresztül. Sőt, ezek a tűk a mai napig tökéletes állapotban vannak, vagyis kiszolgálnak több nemzedéket, nem törnek el, nem esnek szét, nem hajlanak el, megkockáztatom: örök életű darabok.

Mindebből az következik, hogy semmi szükség nem lenne a cseréjükre. Kisebb méretben jellemzően acél tűk műanyag nyéllel, a nagyobb méretűek pedig aluminiumból készültek, akárcsak manapság.

Mégis, néhány éve én is a csapdájába estem a fogyasztói társadalomnak avagy a széles és vonzó kínálatnak. Először csak olyan méretű tűket vásároltam, amelyek nem voltak a megörökölt gyűjteményemben, később - különösen a fényképezés okán - olyan tűkre is elcsábultam, amelyek egyszerűen szépek. Persze a praktikum, a használhatóság ezeknél is fontos.

Az itt következő néhány mondatban azoknak szeretnék nem tanácsokat, inkább szempontokat adni, akik most ismerkednek a horgolás örömével, kihívásaival és talán az első tűiket vásárolják, vagy már kézimunkáznak egy ideje, és új tűket is kipróbálnának.

Először is néhány szót szólnék arról, hogy milyen, horgoláshoz használatos tűk léteznek (a tuniszi horgoláshoz használatos speciális tűkről most nem írok.)

Ami a tű (hegy) kialakítását illeti, kétféle típus elterjedt, az úgynevezett Bates-típusú hegyek (a képen felül) és a Boye-típusú hegyek (a képen alul.)
Európában szinte kizárólag a második típussal találkozunk, amennyiben fémhegyű horgolótűt választunk. Ennek a hegye a horog felé elkeskenyedik, és a horog a tű vonalából kissé kiemelkedik, előre dől. Aki ezzel a típusú tűvel tanult horgolni - mint sokan közülünk - annak bizony komoly kihívás lehet az első típusú hegy használata, ahol a horog egy síkban van a heggyel, illetve magával a tűvel. Mondhatjuk, hogy erre a tudományra semmi szükség, maradunk a jól bevált hegyeknél. Azonban érdemes tudni, hogy aki fából vagy bambuszból készűlt tűt választ, az nagy eséllyel Bates-típusú tűt fog kézbe, hiszen ezeket az anyagokat így egyszerű - esztergálásal - alakítani.
Találkozhatunk még a két tűtípus kombinációjával is, ahol a horog egy vonalban van a heggyel, de a nyak a horog felé elkeskenyedik.

A horgolótűk többnyire fémből, fából, bambuszból, esetleg műanyagból készülnek. A kisebb méretűek a nagyobb megterhelés okán acélból, a nagyobbak aluminiumból. Léteznek teflonbevonattal is. Műanyagból csak kifejezetten nagy méretű tűket találunk.
Nyilvánvaló, hogy a fémhegyű tűkön a fonal jobban csúszik. Ugyanakkor figyeljünk a tű kidolgozására is, különösen a horog és a nyak környékén, mert sajnos találkozunk kissé érdes fémfelületekkel is, amelyeken a fonal könnyen megakadhat. Tehát válasszunk jó minőségű tűket!

Figyeljünk oda a horog magasságára is. Ez tulajdonképpen a tű feje, amely lehet hegyesebb, gömbölyűbb, alacsonyabb vagy magasabb is. Ezért két azonos méretű tűvel is egész másképpen tudunk horgolni. Ne felejtsük el, hogy van, aki szorosabban, van, aki lazábban horgol. Nyilvánvaló, hogy a hegyesebb fejet könnyebb beszúrni a megfelelő helyre, viszont a magasabb, csúcsosabb horog áthúzása több helyet (nagyobb hurkot) igényel, így nem tudunk olyan szorosan horgolni vele, mint egy kisebb fejű (de ugyanolyan méretű) tűvel.

Meztelen vagy nyeles tű? Ez is jó kérdés. Véleményem szerint a nyél nélküli fém tűket azok tudják jól és egyátalán használni, akiknek kényelmes helyen van az ujjtámasz (az a bizonyos lapos rész, ahol többnyire a tű méretét is feltüntetik.)
Akiknek ez nem megfelelő helyre esik, azok vélhetőleg nem fognak ilyen tűket használni, hanem valamilyen nyeles tűt választanak.

Ez a szempont ismét átvezet egy következőhöz: a kéztartáshoz. A kézimunkázók szinte kivétel nélkül késtartással vagy tolltartással horgolnak. (Én az első csoporthoz tartozom.) Már ez a tény is alapvetően befolyásolja, hogy mely tűket éreznek kényelmesebbnek. Az is lényeges lehet, hogy mennyire elől vagy hátrébb fogják a horgolótűt. Láttam már olyan horgolót is, aki az ujjtámaszt a nagyujja és a mutatóujja között fogja és a tű fejét a középső ujjával irányítja. Erre például én képtelen lennék... És persze vannak kisebb és nagyobb kezű kézimunkázók hosszabb és rövidebb ujjakkal... és akkor már el is érkeztünk az ergonomikus horgolótűk kérdéséhez, illetve ahhoz a kérdéshez, hogy vajon azok valóban kényelmesek-e, s ha igen, akkor kinek.

Azt hiszem, a fenti szempontok fényében erre azt a választ kell adnom, hogy biztos sokaknak kényelmesek az utóbb említett tűk, de egyrészt azokból is többféle van, másrészt nem biztos, hogy mindenkinek kézre áll.
Az én tapasztalatom az, hogy az ergonomikus tűnyelek sok esetben vastagabbak más horgolótűknél, és akinek kicsi a keze, ez nem biztos, hogy előny. Mint már említettem, máshol és másképp fogjuk a tűket, így a nyél kialakítása vagy a segítségünkre lesz a horgolásnál, vagy nem. Nem véletlen, hogy az Addi is kihozott egy második sorozatot a Swing nevű horgolótűiből Swing Maxi néven, ahol a fémhegy hosszabb, mint a korábbi termékcsaládnál.

Támogatom viszont a lapos és jó fogású, puha nyeleket (pl. Knit Pro Silver), nekem ezek a kényelmesek, különösen, ha a hegy nem túl hosszú.
Fa- és bambuszfejű tűket pedig csak a lazán horgolóknak ajánlok, különben rövid életűek lesznek ezek a szépségek. Ha a fa luxusára vágyunk, válasszunk fém tűt fa nyéllel (pl. Addi Olive.)

De nemcsak szorosabban vagy lazábban horgolunk, van, aki a tűt is szorosabban, van, aki lazábban fogja. Sokan panaszkodnak viszont a kezük, a csuklójuk kifáradására, fájdalmára. Ha valaki ilyet tapasztal, az kipróbálhat esetleg egy másféle tűt vagy megtanulhat egy másik kéztartást. De ami a legfőbb, talán ideje letenni egy kis időre a kézimunkát és más dologhoz kezdeni.

Megvallom őszintén, nekem sosem okozott fájdalmat, görcsöt, gyulladást sem a horgolás, sem a kötés, de nem is jutott rá időm, hogy fél napokat kézimunkázzam. Bármennyire is szeretem, talán egy évben 2-3 alkalommal tudok egyszerre két órát kézimunkázni, a napok nagy részében jó, ha jut félóra rá. A család és az állatok ellátása mellett mostanában ismét a kerté az elsőbbség, de a virágzó gyümölcsfák alatt tervezni, fejben alkotni, fonalak és minták sorsáról gondolkodni azért lehet!

(A kötőtűkkel kapcsolatban más szempontokat is megemlítenék, talán erre is sor kerül egyszer.)

Sokoldalú négyzetek

Bár a négyzetnek köztudottan négy oldala van, a horgolni szeretők jól tudják, hogy igen is sokoldalú. Én is nagyon szeretem ezeket a motívumokat, lehet belőlük sálat, mellényt, kabátot, ruhát, takarót vagy éppen terítőt készíteni. Minden egyes négyzetnek lehet sokféle színe, készíthetjük a köröket más-más színből (és fonalból.) De használhatunk színátmenetes fonalat is, izgalmasabb így, mintha csak sorban kötnénk vagy horgolnánk vele, amikor is az eredmény pusztán csíkos hatást kelt.

A színátmenetes fonalból készült négyzetekre példa a barnás színvilágú Hazafelé mellényem, amely könnyen elkészíthető, mintája már - több másikkal együtt - magyarul is elérhető.

A többi mintára még várni kell, az őszi teendők a kertben és persze a munkám és Apu ápolása igencsak legfoglal - így jelenleg kézimunkamorzsákkal kell megelégednem. Ez azért nem olyan vészes, hozzászoktam már, hogy az időmnek csak nagyon kis részét fordíthatom ilyesmire, és azt is inkább télen, amikor viszont kevés a természetes fény, és a téli sötétségben színekkel dolgozni, tervezni nagyon-nagyon nehéz.

Viszont a színekről, formákról és felületekről most sem kell lemondanom, nem beszélve a ragyogó őszi fényekről. Amikor csak kiviszem Aput, Vackort vagy dolgozom a kertben, gyönyörködni, fényképezni mindig lehet. További hozadéka ennek a friss levegő és a mozgás, hiszen a kézimunka nem éppen egészséges időtöltés a testre nézve, de vitathatatlan, hogy a szellemre és a lélekre jó hatást gyakorol. S mivel az utóbbiak a test fizikai állapotára is kihatnak..., na jó, ettől még igencsak görnyedt, nyak- és gerincfájós lennék, ha módomban állna félnapokat kézimunkázni. Szerencsére már a korom is figyelmeztet, ideje indulni kifelé és valami mást csinálni.

Diószedés közben viszont tervezni is lehet, most éppen azt, hogyan is használjak fel egy fonalat, amit már réges-régen vettem, még mindig nagyon szeretem, de évek óta félreteszem, mert még nem az igazi az eredmény. Pár napja megint elővettem, s bár a megvalósításhoz most nem jutok, azért gondolkodom felőle. Odakint is.

Férjem egyik születésnapi ajándéka pedig egy bicajtúra volt az Esztramos tetejére az idei utolsó nyárias, szeptemberi vasárnapon. Erről is tervezek bejegyzést, de nem tudom, hozzájutok-e.

A kis léptékekhez igazodva hoztam ma egy négyzetblokkot (a fényképen), amolyan virágcsempe, így hívom. A közepe egy viszonylag ismert virágminta, ehhez terveztem egy sűrű, két színre épülő keretet. Úgy is elkészíthetjük, hogy a virágot közvetlenül körülölelő (a képen sötét színű) kört csak a szirmokat alkotó pálcák hátsó szárába horgoljuk, így a virág még jobban kiemelkedik. Ebből a négyzetből is lehet sok minden, bátran játszhatunk a színekkel. A hozzátartozó mintaleírás is letölthető már.

Próbanégyzet

Van, aki csinálja, van, aki nem. A mintaleírások természetesen mindig a lelkünkre kötik az elkészítését. Nem akarok hosszan írni itt arról, miért kell, röviden csak annyit, hogy nem csak a helyes méretezéshez (hány szemre kezdjünk), tűválasztáshoz jó, számtalan egyéb dologra használható.

Nézzük, mi mindenre! Sokszor előfordul, hogy bár kész mintaleírásból dolgozunk, szeretnénk azon kicsit változtani vagy egyszerűen más fonalunk van hozzá, mint amiből az eredeti darab készült.
Van, aki kicsit szorosabban köt, horgol ugyanolyan méretű tűvel. Sokan - köztük én is - nem egyforma szorosan kötik a sima és a fordított szemet, és mivel egy sima kötésű darabnál ez igencsak feltűnő lenne, semmi akadálya, hogy két különböző méretű tűvel dolgozzunk a sima és a fordított sorokban. A próbanégyzeten kísérletezhetünk, vajon elég e fél számmal kisebb, illetve nagyobb tű az egyenletes sorokhoz, vagy esetleg egy egész szám különbség kell. Nálam ez többnyire fél szám, vagyis általában fél számmal kisebb tűvel kötöm a fordított sorokat a szép eredmény érdekében. Régóta körkötőtűvel dolgozom a legtöbbet, s mióta a damilhoz cserélhető tűk illeszthetők (esetemben a Drops Pro Romance Interchangeable Circular Needles Delux Set-ről van szó), a tűválasztás után egyszerűen két különböző méretűt rögzítek a damil két végére. Így véletlenül sem tudom elfelejteni a tűváltást az új sor kezdetén. Más-más fonal másként csúszik a kezünk között, tehát mindenképpen érdemes kipróbálni először azt, ami a fejünkben már megszületett. De nézzük tovább a próbanégyzet lehetőségeit:

- ha különböző színeikkel dolgozunk, már itt kísérleztezhetünk színkombinációkkal
- kipróbálhatjuk, mennyire lesz lágy vagy ép merev a kész anyag, milyen lesz az esése (drape)
- lemérhetjük a próbanégyzetünket (gramm pontosságú konyhamérleggel), így hozzávetőleges kalkulációt készíthetünk a teljes ruhadarab fonaligényére egy egyszerű szorzással (azt kell csak megnéznünk, hogy kb. hány próbanégyzet adja majd ki a kész darabot.) Ez a méricskélés arra is jó, hogy figyelmeztessen, ha esetleg túl nehéz lenne a tervezett ruha vagy éppen nem lenne elegendő a fonal.
- kipróbálhatunk mintákat
- kipróbálhatjuk a fonalat (beleértve a színét is, mert pl. egy színátmenetes vagy melír fonal egész másképp mutat megkötve, mint motringban vagy gombolyagban)
- kimoshatjuk, blokkolhatjuk - így újabb információkat kapunk a fonal viselkedéséről, színtartásáról (ez különösen a kézzel festett fonalaknál fontos), de az esése, tapintása is változni fog
- részben helyettesítheti a szabásmintát (pl. egy karkivágás fogyasztását kiszámolhatjuk rajta, nagyobb részek tervezéséhez azonban méreténél fogva nem alkalmas)
- eltehetjük a jövőre, referenciadarabként (mindig lássuk el egy kis cédulával, melyen a legfontosabb adatok szerepelnek (milyen fonalból, színárnyalatból, hányas tűvel (tűkkel) készült a minta. Természetesen ennél jóval több információt is feljegyezhetünk.)

A próbanégyzet mindig kissé nagyobb legyen, mint 10 x 10 centiméter, hogy a széleket kihagyhassuk a számításból.
Hány szemet szedjünk fel hozzá? Ezt ki kell tapasztalnunk. Induljunk ki a fonal zárószalagján feltüntetett információkból! Ha nem szerepel ilyen információ, akkor vegyünk elő egy korábbi próbanégyzetet, vagy egy másik, hasonló vastagságú fonal zárószalagját kiindulópontként. Én mindig legalább 10-12 szemmel többet szedek fel a megadottnál, egyrészt, mert elég szorosan kötök, horgolok, másrészt többnyire kisebb tűvel dolgozom a javasoltnál.

A próbanégyzetet mindig azzal a fonallal és mintával kötjük, ami a ruhadarabunk egészére vagy nagy részére jellemző lesz. Ha pl. két, különböző vastagságú, struktúrájú fonal adja a felület nagy részét, akkor már a próbanégyzetet is ennek megfelelően kötjük - vagyis mindkét fonalat és esetleg különböző méretű tűket használva az egyes sorokban.

Ha szűkében vagyunk az adott fonalnak, vagy nem akarjuk a jövőre eltenni a próbanégyzetet, természetesen le is bonthatjuk később.

Végül a ruhadarab összképét is megtervezhetjük itt kicsiben. Nemcsak különböző fonalak és színek kombinációját próbáljuk ki rajta, hanem megtervezzük a szegélyeket, a mintavariációkat, a felületi díszítéseket, esetleg gombokat, kapcsokat válogatunk hozzá, kitaláljuk azok elhelyezkedését. A próbanégyzet lezárása (befejező sora) legyen olyan, mint amit a ruhadabon is használni szeretnénk, hiszen e tekintetben is nagy a választék, lássuk, mi mutat jó vagy mi alkalmas leginkább a további illesztésekhez. Az odalára felszedhetünk szemeket, próbáljuk ki kicsiben, milyen lesz a passzé, a gomblyuk, stb. De az oldalakra horgolt szegélyt is készíthetünk, természetesen olyat, amit a tervezett ruhán alkalmazni szeretnénk.

A próbanégyzet nyilván nem mindig négyzet, bár alapvető funkciójában az, hiszen elsősorban a megfelelő méretválasztáshoz szeretnénk szemeket és sorokat számolni rajta. De lehet egy hosszabb sáv is, ha van még más is (pl. egy eltérő minta vagy tűvastagság), amit kipróbálnánk.

Elkészítése nem feltétlen nyűg, ellenkezőleg, megelőlegez valamit a készülő darab öröméből, sikeréből, és ebben a fázisban még könnyű változtatni... Megjegyzem, a régi magyar mintaleírások amúgy is jóval több önállóságot követeltek a készítőktől. Például egy 60-as évekbeli Fürge ujjakban nagy valószínűséggel ehhez hasonló mondatokat olvashatunk: " a karkivágás fogyasztását a szabásminta szerint készítjük". Vagyis a szabásmintát először el kellett készíteni a megfelelő méretben az újságban látható rajz alapján, majd kiszámolgatni, hogy egy-egy fogyasztáshoz hány szem és sor szükséges. Ez próbanégyzet nélkül nehezen megy, persze próbálkozni munka közben is lehet, csak jó, ha nem kell annyiszor visszabontani.

Ma már ez a számolgatás inkább a tervezők dolga, a mai mintaleírások könnyebbé teszik a munkát. Mindazonáltal a próbanégyzet - remélem, a fentiekből kiderült - mégsem úri huncutság...

Búzapirulásra...

Elment a madárka, / Üres a kalitka.  / Azt üzente vissza: / Visszajő tavaszra. 

Ha tavaszra nem jő, / Búzapirulásra; / Ha még akkor sem jő, / Rózsakinyílásra. 

(Bukovina)

Legutóbbi naplóbejegyzésem végén egy próbanégyzetet ígértem a nemrég font Vízpart fonalból. Ezzel egyelőre adós vagyok, most más, főleg kinti teendők foglalják le az időmet. S persze az is igaz, hogy gyapjúval szívesebben dolgozik az ember kicsit hűvösebb időben.

Közben azonban eszembe jutott, hogy a hasonló szerkezetű fonalak - így a már említett Colinette Prism esetében is - többször készítettem olyan ruhadarabokat, amelyekben szerettem volna megőrízni, megmutatni a fonal szépségét, jellemzőit a maga teljességében, és ezért a kötött, horgolt mellényt vagy kabátot hurkolt díszítéssel fejeztem be. Jó tíz éve annak, hogy ilyen munkáim készültek, s persze azt is hozzá kell tennem, hogy ez a megoldás nem éppen anyagtakarékos.

Akkoriban már tudtam, hogy mennyi plusz fonallal kell számolnom egy-egy ilyen befejezéshez. A hurkolt szegélydíszítések a rojtnál is jobban megőrízték a fonal szépségét, hiszen nem keletkezett szétnyíló szálvég.

Ehhez a fajta megoldáshoz nem kellett előre levágni a szükséges fonalmennyiséget, hanem a ruhadarab összeállítása után a gombolyagból horgolótűvel húzott folytonos szállal folytathattam a munkát.

Bármit készítek - kötéssel vagy esetleg szövéssel - mindig horgolótűvel fejezem be a darabot. A szegélyeknek ez ad tartást, rendezettséget, esetenként további díszítést. Az illesztés is szebb. A ruhadarab tartósabbá válik tőle, kevésbé nyúlik meg. Sokszor ez a horgolt szél éppen csak egy sor rövidpálca, máskor pikó (mostanában ezt szeretem használni), de a fent említett hurkolt technika is lehet.

A horgolást arra is használom, hogy a már kész ruhához ezzel a befejezéssel alakítsam ki a gallért, ahogy ez a mellékelt képeken, a Búzapirulásra mellénykénél is látszik, amely egyébként alapvetően egyszerű, lustakötéssel és V-kivágással készült. Régi darab ez már, fényképet is alig találtam róla, de talán jól szemlélteti, miképpen lehet az ilyen típusú fonalakat - a legutóbb leírtakon túl - továbbgondolni...