2018. augusztus 23., csütörtök

Magyar keresztszemes


"Tulipántos szűrnek hulló tulipántja képe erkölcsének,
Hulló tulipánttal mintha mindig egy-egy magyart temetnének."

(Pósa Lajos)

Valahol mindig sejtettem, hogy a Napmátka műhely előbb-utóbb kibővül majd egy kevés keresztszemes hímzéssel, amelyhez hosszú évek öröme fűz, s amelyről azt írtam többször, hogy félretettem, mert a szemem nem az igazi a hímzéshez, ráadásul az "csak" díszítőtechnika... szemben a kötéssel, horgolással.

S bár a kézimunka általában is nagyon időigényes, az életünkbe nehezen beilleszthető tevékenység, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy újra és újra elővegyem a régi mintakönyveket, megálmodjak valami újat.

Az új ez esetben nem is olyan könnyű kitétel, mivel - szemben a kötéssel, horgolással - a keresztszemes hímzés komoly nemzeti hagyományokkal bír. Ezek kötnek is, de szabadságot is adnak, valahogy úgy, ahogy egy szülő a gyereknek, vagy egy bölcs törvény az életünknek.

Nem láttam értelmét, hogy pusztán azért, mert ma bármilyen (fény)kép könnyen keresztszemes mintává alakítható, ilyesmit böködjek, de annak sem, hogy régi terítőket hímezzek újra és újra.

Nagy kísértés lenne egyszerűen a színeken (háttér, fonal) változtatni, a népszerű rusztikus vagy minimalista irányzatoknak hódolni, de ez megint a hagyomány megerőszakolása lenne, oka van annak, hogy őseink éppen a pirosat és a feketét használták, leggyakrabban fehér háttéren.

Évekkel ezelőtt sokat gondolkodtam rajta, miképp nyúlhatnék motívumainkhoz úgy, hogy valami új, esztétikus és a korhoz illeszkedő szülessen, ugyanakkor ez a "feldolgozás" mégse legyen olyan gyökértelen, káosz-szerű és tiszteletlen, ahogy például a fantasy-sorozatok a mitológiát kezelik.

Ekkor - könyveimet lapozgatva - ismét eszembe ötlöttek a gazdag mintakendők, amelyekben - a cél okán - a motívumok szabadabban, de nagyon tetszetősen, gazdagon jelennek meg, arra is lehetőséget adva, hogy sokszor egy-egy alakzat, mintasor részlegesen szerepeljen.

Ezek alapján elkezdtem tervezni én is tervezni magyar, ősi motívumokra épülő mintakendőimet (faliképeimet), amelyeket a fonal színével egyező sima fakeretben - akár  3-4 darabos sorozatban is - el tudok képzelni, ha nem is minden mai otthon, de sokféle stílusú szoba falán.

Éppen ez az egyik csodálatraméltó vonása a keresztszemesnek, valahogy az öltések szabályos rendjével, kevés, de határozott színeivel modern és hagyományos környezetben is megtalálja az őt megillető helyét.

Sajnos a mintakendők rajzai egy meghibásodott számítógépen maradtak, s már nem hiszem, hogy elővarázsolom őket. Ha mégis meglelem valamelyiket, feltöltöm majd ide, hátha valaki kedvet kap a megvalósításhoz.

Ami viszont a jelen, az a fenti képeken látszik. Kevésbé időigényes és szemkímélőbb, mint akár a mintakendők vagy más, keresztszemes munka.
Magyar motívumokból keresgéltem, terveztem mintasort ezekre a karkötőkre, melyek vegán bőrből (az angol a vonzó cruelty-free jelzővel is illeti), patentkapcsokkal készültek.

Úgy tervezem, hogy egy egész sorozat készül majd, ahogy időm engedi.
A piros felvidéki, a fémszálas pedig gyergyói tulipános minta felhasználásával készült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése