 |
| Racka gyapjú |
Amikor a balra látható fényképeimre nézek, nem tudok szabadulni az egészen valószínű gondoltatól, hogy bizony a magyar népmesék aranyszőrű bárányának modelje csakis a hortobágyi racka lehetett. (Ahogy persze a fekete bárányé is.) Csodálatos juhok élnek itt a Kárpát-medencében és jó ezt jelen időben mondani, még akkor is, ha a gyapjáért tartott bárány nem éppen a jellemző csoport. Jó látni, hogy megmaradtak - fajtamegőrzés, de haszon céljából is - ősi állataink, melyek minden bizonnyal évszázadokig, ha nem évezredeken keresztül öltöztették, szolgálták a magyar embert.
Mióta távol élek a fővárostól, örömmel látom, hogy nem csak a jobban ismert magyar merinó, de racka, cigája, cikta, romanov és más juhok is legelnek az ország gyönyörű tájain. Nyilvánvaló persze, hogy nem minden fajta gyapja alkalmas vagy célszerű ipari feldolgozásra, de kézművesként idehaza mindegyikkel érdemes - ha lehet - közelebbről is megismerkedni. Egyrészt mert a durvának tekintett gyapjú is sokféle módon hasznosítható, másrészt a szórás is elég nagy, a legtöbb gyapjúféle egészen puha szálakat, tincseket is tartalmaz, amit bátran használhatunk akár fonáshoz is.
A cigája gyapjú pedig kifejezetten kellemes, középfinom, ajánlom fonalkészítéshez, kötött, horgolt ruhadarabokhoz.
A gyapjú mindmáig a kötés legkedveltebb, legelterjedtebb alapanyaga. Előnyös tulajdonságairól már részletesen írtam a Tudástárban,
a Szálasanyagok és a Fonalválasztás oldalakon. Természetesen nagy a változatosság a különböző juhfajták gyapja között, de a legkedveltebb merinó minősége is igen eltérő lehet a tartás, a feldogozás függvényében. Nem is beszélve itt részletesebben arról, hogy a merinó juh is egy egész család megnevezése, melyen belül jónéhány fajtát különböztetünk meg.
a Szálasanyagok és a Fonalválasztás oldalakon. Természetesen nagy a változatosság a különböző juhfajták gyapja között, de a legkedveltebb merinó minősége is igen eltérő lehet a tartás, a feldogozás függvényében. Nem is beszélve itt részletesebben arról, hogy a merinó juh is egy egész család megnevezése, melyen belül jónéhány fajtát különböztetünk meg.
Amikor gyapjúfonalat vásárolunk, mindig legyünk tudatában, hogy más kézzel megtapintani az alapanyagot, és más, amikor az közvetlenül az arcunkkal, nyakunkkal, felsőtestünkkel érintkezik.
Az a fonal, amely az utóbbi próbát is kiállja, már érdemes lehet a pénztárcánkra és a befektetett munkánkra. Még jobb, ha adódik lehetőségünk beavatás után is megvizsgálni az alapanyagot: mennyire tartja színét, formáját, méretbeli jellemzőit az első (szakszerű) mosás után.
(Természetesen a durvább gyapjút is jól használhatjuk kézimunkához, ezekből használati tárgyak, akár terítők, szőnyegek vagy éppen nemezelt zsákok, táskák készülhetnek.)
A gyapjú és a belőle készült fonal minőségét tehát alapvetően két tényező határozza meg:
1. a genetika (a juh, kecske, vagy más, gyapjút adó állat fajtája)
2. a gyapjú kezelése (az állat tartásától kezdve a gyapjú tisztításán, kikészítésén, esetleges festésén át a késztermékig)
Ha bővebben olvasnánk arról, hogy melyik fajta gyapja mire alkalmas, illetve e szempont szerint akarunk a későbbiekben választani, akkor kitűnő (angol nyelvű) forrás lehet a
The Fleece and Fiber Sourcebook (szerzők: Deborah Robson és Carol Ekarius) valamint
a Craftsy.com Know Your Wool ingyenes tanfolyama.
Szintén érdemes körülnézni a Magyar Gyapjúfesztivál honlapján a hívogató fényképek és az ismeretterjesztő előadások okán. Néhány közülük:
Őshonos fajtáinkról egy kis összefoglaló a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség honlapjáról:
