Szövős álmok

Egyelőre tartom magam az "ígéretemhez", hogy nem jelentkezem gyakran, a rövid áprilisi híradás után most jutottam először ahhoz, hogy írjak pár gondolatot ide a blogra.

A munkám és a kerti teendők mellett ismét csak néhány percnyi kézimunka jut - néha egy-egy napra, néha egy-egy hétre. Sok szép fonalam van viszont, és májusban eljutottam Judit csodálatos szövőstúdiójába, ahová már régóta vágytam.

Be kell vallanom, hogy nem az aznapi szövésem várható eredménye vonzott oda, sokkal inkább, hogy kipróbáljak egy nagyobb szövőszéket, hogy megismerkedjem a Lőrincz-féle szövőszékek világával, hogy lássam, mások hogyan és mit alkotnak, hogy dolgozzak végre sűrű pamutfelvetésben kicsit más fonalakkal, mint szoktam, hogy érezzem a ritmusát egy másfajta eszköznek.

Mindez megvalósult nagy örömömre, így nemcsak jól éreztem magam Tünde nagyon kedves és hasznos irányítása alatt és a csodálatos stúdióban, hanem olyan tudással tértem haza, amit hasznosítani tudok majd további szövős terveimben. (Visszatérni jó ideig nem tervezek, hiszen nagyon messze élek a fővárostól.)

Emellett egyébként jól elfáradtam, nem vagyok szokva ahhoz, hogy naponta sok-sok órát kézimunkázzam egyszerre. Itt és most nem javítgattam a hibákat, nem szőttem vissza, ami nem tetszett, vagy ami nem sikerült szépen, nem tettem félre a munkát - ahogy otthon szoktam, csak tanultam és tanultam. 

Azzal a céllal is érkeztem a stúdióba, hogy eldöntsem, milyen eszközt szeretnék a továbbiakban szövéshez használni. Jelenleg egy kicsi szövőkeretem van, de volt már asztali szövőszékem is, és most a nagyot is kipróbálhattam. Mindent mérlegelve - különös tekintettel az anyagi vonzatára is - úgy gondolom, hogy hosszú távon az asztali szövőszék fogja kielégíteni az igényeimet 4 vagy maximum 8 nyüsttel.

Azt is felfedeztem, hogy nem baj, ha a szék jóval szélesebb, mint az én tervezett munkáim. Jobban elférek az éppen nem használt nyüstszálakkal, és a befűzésnél is kényelmesebb.

Persze mindez még a jövő, mert gyűjtenem kell az általam megálmodott székre. Egyelőre egy újabb sálon dolgozom fingering és sport fonallal, a kékek és a fehér birodalmában, főként merinó alapon, egy kevés pick-up stick - cséppálca mintázással.

Igyekszem majd a korábbi szövött sálaimat is feltölteni, de természetesen a Ravelryn, a Facebookon vagy az Instagramon is megtekinthetők.

Csendesebb utakon

2018 körül újítottam fel ezt az oldalt, nagy tervekkel. Idő és más kötelezettségek okán befejeztem a Napmátka tűzhely írását. 10 év gasztroblogger és magánember törtenetei, lenyomatai, és persze a receptek még mindig olvashatók a már megszokott helyen. Azóta nem írok oda. Úgy terveztem, hogy visszatérek a soha el nem hagyott, inkább csak ideig-óráig nélkülözött kézimunka vonalhoz. Lett webáruház, új logó, külön honlap, névjegy, egyedi csomagolás és dizájn, betársultam néhány sokat ígérő közös kezdeményezésbe is.

Az alapvetés a régi volt: nagyon szeretem a kézimunkát, de én nemigen viselek ilyesmit. S mivel úgysem tudok 1-2 darabnál többet elkészíteni havonta, nagy vevőkörre sem vágytam, pusztán néhány magyar vagy külföldi érdeklődőre, aki alkalmasint beleszeret a munkáimba.

Igaz, mozdulni nemigen tudtam, az online lehetőségeken túl nem léptem. Lehetett volna. Eltelt újabb 5 év. Közben sok minden átrendeződött az életemben, ami viszont nem változott az az, hogy ma sincs sok időm kézimunkázni, és vannak fontosabb dolgok.

Ugyanakkor az elmúlt másfél évben nagyon intenzíven dolgoztam, Isten kegyelméből volt és van bőséges munkám. Mégis szeretném a hétköznapok szintjén is visszahozni a kézimunkát az életembe, egy-egy félórácskára. Többet kívánni talán képtelenség lenne. És nem is kell.

Webáruház, külön honlap már nincs, nem éri meg és nem is hiányzik. Van viszont számos platform (Ravelry, Face, Insta), ahol láthatók a munkáim, és van ez a blog is, nem tudom, mióta. Régen. Azt hiszem, meg is tartom. Levettem sok mindent a korábbi menükből. A bejegyzések továbbra sem lesznek gyakoriak, azt gondolom. De igyekszem majd feltölteni az elkészült munkáimat. Többnyire kendőket, sálakat, mert azokhoz kevesebb fonal és idő kell. S talán egyiket-másikat én is felveszem egyszer. Mindenesetre a Meska bolt megmarad, hátha. A többit meglátjuk. 

Most megint ezt a mintát vettem elő, egyike azon keveseknek, amit még nem untam meg, többszöri készítés után sem. Próbáltam hasonlókat keresni, tervezni, de ez az igazi.