Isten szépségének nagykövetei ők, az Édenkertből közöttünk maradt törékeny csodák... Tisztaságuk tükrében látjuk, hogy kik is lehetnénk, ha nem szolgáltunk volna annyi úrnak. (Enzsöl Ellák)
Szeretem a rózsák túláradó szépségét. Ezt a kicsit sem visszafogott, nem méricskélő, mégsem tolakodó pompát. Szeretem a sokféleségüket. Hogy késő tavasztól ősz derekáig nyílnak. Hogy megtalálják a helyüket szerény és gazdag környezetben egyaránt.
Szeretem, hogy nemcsak fajtáik szerint, de még az évszakok szerint is változnak, két egymás utáni virágzásuk is más-más árnyalatot és illatot hoz.
Szeretem, hogy gyógynövények is egyúttal és ehetők, vad és nemesített változataik csipkéjének vöröse gyönyörű kontrasztot ad az elfáradó, színeit vesztő őszi kertnek.
Szeretem, hogy törődni kell velük, hogy a teremtés folytatói lehetünk, amikor óvjuk, gondozzuk vagy nemesítjük őket.
Szeretem, hogy vannak ősi magyar fajtáink és - Márk Gergelynek köszönhetően - nemesített, új rózsák is.
Mióta kertem van, ők is itt vannak. Nem sok hely jut nekik, de a húszegynéhány rózsatő évről évre elkápráztat a virágok ünnepével. Exupery nem túlzott, törődni kell velük.
Itt e kicsi kézműves műhelyben is megtaláljátok őket, és nem csupán a napló bejegyzéseiben, a képeimen, de fonható alapanyagként is. Selyemre emlékeztető fényük ünnepi ráadása lehet az értékes, gyapjú alapú fonalaknak.
