2018. október 27., szombat

Régi szavak és tárgyak


"A kórusokban - fonókban telefont orsókat másnap délelőtt lematólálták. Erre a munkafolyamatra is nagyon kellett vigyázni, mivel ha nem szabályosan matólálták fel a fonalat, a letekerésnél összegabalyodott és sokszor lehetetlennek tűnt a kibonyolítása. A matóla "V" alakú végén az orsóról való letekerés közben keresztbe kellett venni a fonalat. Ha valaki ezt elvétette arra azt mondták hogy "kabalát" ejtett s letekeréskor áldották a kezét.

A felmatólált fonalat három szálanként elkötötték, mely egy-egy "igét " képezett. Húsz ilyen ige tett ki egy pászmát.
A vastagabb csepűfonalból 8-10 pászmára valót matóláltak, melyet "egy darab fonálnak" neveztek. A vékonyabb, finomabbra font kenderből pedig már 16-18 sőt még 25 pászmát matóláltak aszerint, hogy mit és mennyit akartak
belőle szőni. Ezt is egy darab fonalnak nevezték.

A fonalnak a matóláról való levételekor a keresztbe matólált részt óvatosan átkötötték majd szépen összekötötték és letették mindaddig míg atöbbi fonnivalót is megfonták és felmatólálták."

(Gagyi László: Kendertermesztés és házi feldolgozása) 

Mióta a fonással is közelebbi barátságba kerültem, egyre több régi kifejezés kerül a szótáramba. Már a rokka felújításánál szó esett a hozzá kapcsolódó helyi (a Bódva völgyében és különösen a falunkban használatos) elnevezésekről, így például a kutyaguzsalyról.

A fenti, Erdélyből való idézet is számos ilyen ősi kincset, kifejezést rejt, mely ma már szinte rejtvényszámba megy. Akit olyannyira érdekel a megfejtés, mint engem, az utánanéz a homályosabb részeknek. Számomra például meglepetés volt a kórus ilyen értelmű használata, de a rövid szövegrész ezen túl is számos érdekességet hordoz. Az említett matóla, matolálás azonban könnyen lefordítható a motollára vagy áspára, arra a mindenfelé elterjedt, egyszerű faeszköz nevére, amely a megfont fonal feltekeréséhez használatos.

Ezen ez eszközön készül a ma is ismert motring. A motringolás célszerű forma, ha például tovább kezelni, mosni, esetleg festeni szeretnénk a fonalat. Később jöhet az orsókra csévélés vagy a gombolyítás.

Gombolyag, méghozzá nagyon szép gombolyag készíthető a kótis nevű rudacskán, amire átlósan tekerjük fel a fonalat. A kótis tulajdonképpen egy egyszerű bot és például a harang nyelvét is e néven hívják helyenként. Maga a szó alapja vélhetően a hangutánzó kót gyök (Czuczor-Fogarasi szótár).

Számomra még nagy beccsel bírnak az orsók avagy csévék, szeretem és gyűjtöm őket, ha használható állapotúak és lehetőség szerint Magyarországon készültek.

Mostanában azonban még mindig a kerti szüret foglalja le a rövidülő délutánokat, vagyis tovább folyik a gyümölcsök és a dió begyűjtése, rekeszelés, fagyasztás, szárítás. Az e heti viharos szél alaposan megmozgatta a diófákat, így folyamatos a munka. Közben az avart is összegyűjtjük és részben komposztáljuk, részben takarásra használjuk. Nemsokára a terasznövények beköltöztetése és a rózsák visszametszése, tőtakarása következik. Ezzel azonban még várnék, egyrészt a beígért melegedés, másrészt a még virágzó bokrok okán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése