2018. október 30., kedd

Október színei


A Bódva-völgyben készült fényképeimből válogatok a szeptemberben indult sorozatban, amely a vadszőlő pirosával kezdődött s most a csicsóka sárgájával folytatódik. Az október gyönyörű, színes hónap, számomra mégis a sárga a meghatározó szín, ez válik uralkodóvá különösen, ahogy a hónap második felében járunk.

Sok-sok meleg, arany, élénk és nyüzsgő kép helyett most ezt a csendes, fegyelmezett sorozatot választottam. Azt is elmondom, miért. Ahogy szeptemberben már meséltem a völgy különös, történelem-fölötti szépségeiről, most mesélek egy kicsit az itteni őszről. Márcsak azért is, mert sokan úgy hiszik, hogy az egész országban késik ez az évszak, inkább nyárias meleg uralja a tájat. Nos, a Bódva-völgyben már beköszöntött az ősz. Ezt a táj már szeptemberben mindig félreérthetetlenül tudtunkra adja, amikor egy reggel arra ébredünk, hogy a szikrázó napsütés helyett csend és pára üli meg a kertet.

Amikor felkelünk, még többnyire köd takar mindent, ha kimegyünk a kertbe, vizes lesz a cipő. Ilyenkor még nem tudni, milyen is lesz az idő. Októberben az többnyire csak késő délelőtt derül ki. Sokszor délre jár az idő, mire felszáll a köd, előrajzolódnak az addig láthatatlan hegyek, az Aggteleki- / Gömör-Tornai karszt vonulatai. Azok is megfáradt sárgák már ilyenkor, nem olyan színesek, mint szeptember elején.

Az éjszakák hűvösek, néha egészen hidegek, az egyik hajnalban nulla fok volt és már nem is pára, dér ülte meg a tájat. Most megint enyhébb az idő, de a sok eső és a rövidebb napok miatt ez inkább a nappali 10-15 fokot jelenti, ritkán többet.

A fenti képsort tavaly készítettem, október második felében, a vasút mellett. A déli harangszó előtt nem sokkal. Jól látszik, ami nem látszik: a falut kisérő hegyláncot teljesen eltakarja a köd, mintha ott sem lenne. Pedig ott van a háttérben, a földek mögött. Nem is messze. Az előtérben viszont a vadon is szinte mindenütt megtermő csicsóka sárga virágja pompázik, amelynek gumója inkább hasonlít a karalábé kissé édeskés ízére, mintsem a burgonyáéra.

A kertünkben is nő, nagyon szeretjük. Nekünk való, igénytelen növény, szinte kiírthatatlan, és a fagy sem bántja. Lassan elkezdhetjük kiásni, mindig csak annyit, amennyi hamar elfogy. A gazdag őszi-téli levesekbe is kerül, de főleg nyersen esszük. Nem bajlódom a pucolással, inkább alaposan megmossuk.

Még egy növény, amit a Teremtő úgy alkotott, hogy törődés nélkül is táplál minket. Ingyen kegyelemből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése