2018. október 30., kedd

Október színei


A Bódva-völgyben készült fényképeimből válogatok a szeptemberben indult sorozatban, amely a vadszőlő pirosával kezdődött s most a csicsóka sárgájával folytatódik. Az október gyönyörű, színes hónap, számomra mégis a sárga a meghatározó szín, ez válik uralkodóvá különösen, ahogy a hónap második felében járunk.

Sok-sok meleg, arany, élénk és nyüzsgő kép helyett most ezt a csendes, fegyelmezett sorozatot választottam. Azt is elmondom, miért. Ahogy szeptemberben már meséltem a völgy különös, történelem-fölötti szépségeiről, most mesélek egy kicsit az itteni őszről. Márcsak azért is, mert sokan úgy hiszik, hogy az egész országban késik ez az évszak, inkább nyárias meleg uralja a tájat. Nos, a Bódva-völgyben már beköszöntött az ősz. Ezt a táj már szeptemberben mindig félreérthetetlenül tudtunkra adja, amikor egy reggel arra ébredünk, hogy a szikrázó napsütés helyett csend és pára üli meg a kertet.

Amikor felkelünk, még többnyire köd takar mindent, ha kimegyünk a kertbe, vizes lesz a cipő. Ilyenkor még nem tudni, milyen is lesz az idő. Októberben az többnyire csak késő délelőtt derül ki. Sokszor délre jár az idő, mire felszáll a köd, előrajzolódnak az addig láthatatlan hegyek, az Aggteleki- / Gömör-Tornai karszt vonulatai. Azok is megfáradt sárgák már ilyenkor, nem olyan színesek, mint szeptember elején.

Az éjszakák hűvösek, néha egészen hidegek, az egyik hajnalban nulla fok volt és már nem is pára, dér ülte meg a tájat. Most megint enyhébb az idő, de a sok eső és a rövidebb napok miatt ez inkább a nappali 10-15 fokot jelenti, ritkán többet.

A fenti képsort tavaly készítettem, október második felében, a vasút mellett. A déli harangszó előtt nem sokkal. Jól látszik, ami nem látszik: a falut kisérő hegyláncot teljesen eltakarja a köd, mintha ott sem lenne. Pedig ott van a háttérben, a földek mögött. Nem is messze. Az előtérben viszont a vadon is szinte mindenütt megtermő csicsóka sárga virágja pompázik, amelynek gumója inkább hasonlít a karalábé kissé édeskés ízére, mintsem a burgonyáéra.

A kertünkben is nő, nagyon szeretjük. Nekünk való, igénytelen növény, szinte kiírthatatlan, és a fagy sem bántja. Lassan elkezdhetjük kiásni, mindig csak annyit, amennyi hamar elfogy. A gazdag őszi-téli levesekbe is kerül, de főleg nyersen esszük. Nem bajlódom a pucolással, inkább alaposan megmossuk.

Még egy növény, amit a Teremtő úgy alkotott, hogy törődés nélkül is táplál minket. Ingyen kegyelemből.

2018. október 27., szombat

Régi szavak és tárgyak


"A kórusokban - fonókban telefont orsókat másnap délelőtt lematólálták. Erre a munkafolyamatra is nagyon kellett vigyázni, mivel ha nem szabályosan matólálták fel a fonalat, a letekerésnél összegabalyodott és sokszor lehetetlennek tűnt a kibonyolítása. A matóla "V" alakú végén az orsóról való letekerés közben keresztbe kellett venni a fonalat. Ha valaki ezt elvétette arra azt mondták hogy "kabalát" ejtett s letekeréskor áldották a kezét.

A felmatólált fonalat három szálanként elkötötték, mely egy-egy "igét " képezett. Húsz ilyen ige tett ki egy pászmát.
A vastagabb csepűfonalból 8-10 pászmára valót matóláltak, melyet "egy darab fonálnak" neveztek. A vékonyabb, finomabbra font kenderből pedig már 16-18 sőt még 25 pászmát matóláltak aszerint, hogy mit és mennyit akartak
belőle szőni. Ezt is egy darab fonalnak nevezték.

A fonalnak a matóláról való levételekor a keresztbe matólált részt óvatosan átkötötték majd szépen összekötötték és letették mindaddig míg atöbbi fonnivalót is megfonták és felmatólálták."

(Gagyi László: Kendertermesztés és házi feldolgozása) 

Mióta a fonással is közelebbi barátságba kerültem, egyre több régi kifejezés kerül a szótáramba. Már a rokka felújításánál szó esett a hozzá kapcsolódó helyi (a Bódva völgyében és különösen a falunkban használatos) elnevezésekről, így például a kutyaguzsalyról.

A fenti, Erdélyből való idézet is számos ilyen ősi kincset, kifejezést rejt, mely ma már szinte rejtvényszámba megy. Akit olyannyira érdekel a megfejtés, mint engem, az utánanéz a homályosabb részeknek. Számomra például meglepetés volt a kórus ilyen értelmű használata, de a rövid szövegrész ezen túl is számos érdekességet hordoz. Az említett matóla, matolálás azonban könnyen lefordítható a motollára vagy áspára, arra a mindenfelé elterjedt, egyszerű faeszköz nevére, amely a megfont fonal feltekeréséhez használatos.

Ezen ez eszközön készül a ma is ismert motring. A motringolás célszerű forma, ha például tovább kezelni, mosni, esetleg festeni szeretnénk a fonalat. Később jöhet az orsókra csévélés vagy a gombolyítás.

Gombolyag, méghozzá nagyon szép gombolyag készíthető a kótis nevű rudacskán, amire átlósan tekerjük fel a fonalat. A kótis tulajdonképpen egy egyszerű bot és például a harang nyelvét is e néven hívják helyenként. Maga a szó alapja vélhetően a hangutánzó kót gyök (Czuczor-Fogarasi szótár).

Számomra még nagy beccsel bírnak az orsók avagy csévék, szeretem és gyűjtöm őket, ha használható állapotúak és lehetőség szerint Magyarországon készültek.

Mostanában azonban még mindig a kerti szüret foglalja le a rövidülő délutánokat, vagyis tovább folyik a gyümölcsök és a dió begyűjtése, rekeszelés, fagyasztás, szárítás. Az e heti viharos szél alaposan megmozgatta a diófákat, így folyamatos a munka. Közben az avart is összegyűjtjük és részben komposztáljuk, részben takarásra használjuk. Nemsokára a terasznövények beköltöztetése és a rózsák visszametszése, tőtakarása következik. Ezzel azonban még várnék, egyrészt a beígért melegedés, másrészt a még virágzó bokrok okán.