Sokoldalú négyzetek

Bár a négyzetnek köztudottan négy oldala van, a horgolni szeretők jól tudják, hogy igen is sokoldalú. Én is nagyon szeretem ezeket a motívumokat, lehet belőlük sálat, mellényt, kabátot, ruhát, takarót vagy éppen terítőt készíteni. Minden egyes négyzetnek lehet sokféle színe, készíthetjük a köröket más-más színből (és fonalból.) De használhatunk színátmenetes fonalat is, izgalmasabb így, mintha csak sorban kötnénk vagy horgolnánk vele, amikor is az eredmény pusztán csíkos hatást kelt.

A színátmenetes fonalból készült négyzetekre példa a barnás színvilágú Hazafelé mellényem, amely könnyen elkészíthető, mintája már - több másikkal együtt - magyarul is elérhető.

A többi mintára még várni kell, az őszi teendők a kertben és persze a munkám és Apu ápolása igencsak legfoglal - így jelenleg kézimunkamorzsákkal kell megelégednem. Ez azért nem olyan vészes, hozzászoktam már, hogy az időmnek csak nagyon kis részét fordíthatom ilyesmire, és azt is inkább télen, amikor viszont kevés a természetes fény, és a téli sötétségben színekkel dolgozni, tervezni nagyon-nagyon nehéz.

Viszont a színekről, formákról és felületekről most sem kell lemondanom, nem beszélve a ragyogó őszi fényekről. Amikor csak kiviszem Aput, Vackort vagy dolgozom a kertben, gyönyörködni, fényképezni mindig lehet. További hozadéka ennek a friss levegő és a mozgás, hiszen a kézimunka nem éppen egészséges időtöltés a testre nézve, de vitathatatlan, hogy a szellemre és a lélekre jó hatást gyakorol. S mivel az utóbbiak a test fizikai állapotára is kihatnak..., na jó, ettől még igencsak görnyedt, nyak- és gerincfájós lennék, ha módomban állna félnapokat kézimunkázni. Szerencsére már a korom is figyelmeztet, ideje indulni kifelé és valami mást csinálni.

Diószedés közben viszont tervezni is lehet, most éppen azt, hogyan is használjak fel egy fonalat, amit már réges-régen vettem, még mindig nagyon szeretem, de évek óta félreteszem, mert még nem az igazi az eredmény. Pár napja megint elővettem, s bár a megvalósításhoz most nem jutok, azért gondolkodom felőle. Odakint is.

Férjem egyik születésnapi ajándéka pedig egy bicajtúra volt az Esztramos tetejére az idei utolsó nyárias, szeptemberi vasárnapon. Erről is tervezek bejegyzést, de nem tudom, hozzájutok-e.

A kis léptékekhez igazodva hoztam ma egy négyzetblokkot (a fényképen), amolyan virágcsempe, így hívom. A közepe egy viszonylag ismert virágminta, ehhez terveztem egy sűrű, két színre épülő keretet. Úgy is elkészíthetjük, hogy a virágot közvetlenül körülölelő (a képen sötét színű) kört csak a szirmokat alkotó pálcák hátsó szárába horgoljuk, így a virág még jobban kiemelkedik. Ebből a négyzetből is lehet sok minden, bátran játszhatunk a színekkel. A hozzátartozó mintaleírás is letölthető már.

Fürge Ujjak

Gyermekkorom, majd ifjúkorom meghatározó, és mindmáig szinte az egyetlen átfogó, magyar nyelvű kézimunkaújsága volt a Fürge Ujjak, amely 1956 és 2008 között jelent meg hónapról hónapra. Sőt, a havi számon kívül volt tavaszi-nyári és őszi-téli magazinja, évkönyve, sok-sok egyéb kiadványa is. A benne szereplő modellek mind magyar tervezők és készítők kezemunkáját dícsérték.

Számos ismert ember - férfi és nő egyaránt - megtisztelte részvételével, saját kézimunkájával. Az interjúkat újra olvasva az akkori kulturális életbe is bepillantást nyerhetünk kissé. Voltak benne mesék a kisebbeknek, versek, receptek, háztartási tanácsok, kézimunka pályázatok, ünnepi ötletek és olvasói levelek. Nemcsak kötéssel, horgolással, varással foglalkozott, de hagyományőrző és -ápoló szerepet is betöltött, főleg a hímzés területén, minden egyes száma valamely tájegység motívumait, hímzéstechnikáját is felelevenítette egy-egy elkészíthető darabon keresztül. Természetesen a megjelenő új vagy éppen divatos kézimunkatechnikáknak (pl. makramé) is helyet adott.

Az újság néhány példányát ma is féltve őrzöm. Sajnos már nem kapható, a régi számok gyakran internetes piactereken, kincseket rejtő vidéki ócskapiacokon cserélnek gazdát. Pedig olyan izgalmas, már kevéssé ismert elnevezésekre bukkanhatunk bennük, mint a kulikabát, a bomberdzsek vagy éppen a perzsázás, a frivolitás.

2008-tól az Amelie igyekezett rövid időre modern folytatássá válni, de belőle csakhamar negyedéves magazin lett, és hamar megszünt. Később az alkalmilag megjelenő, javarészt külföldi minták fordításait tartalmazó kézimunkaújságok nem tudták pótolni a Fürge Ujjakat, mindez azért is szomorú, mert időközben ismét népszerű lett a fiatalok körében számos kézimunka technika.

Mára a helyzet határozottan javult, többféle magyar nyelvű kézimunkaújság kapható. Kevés kivétellel azonban ezek külföldi tervezők munkáit hozzák, és a paletta is szűkebb, mint amit annak idején a Fürge Ujjak kínált. Nem is beszélve arról, hogy nem havi kiadványok. Ezzel együtt örülök a létezésüknek, bízom benne, hogy idővel csak bővülnek, gazdagodnak, és nem tűnnek el a standokról. Én magam is előfizetője vagyok nem egy ilyen újságnak amellett, hogy az internet segítségével a külföldi lapokhoz is egyszerű hozzájutni.

Nem tudom, ma kit illetnek a Fürge Ujjak szerzői jogai, de kár lenne ezt a több, mint fél évszázados anyagot elfelejteni, vagy csupán a még meglévő papíralapú példányok bizonytalan és az idő viszontagságainak kitett sorsára bízni. Az interneten keresgélve teljes digitalizált évfolyamokat is letölthetünk, ha ez nem is jogszerű. Mindenesetre közkinccsé válik valami abból, ami előbb-utóbb talán az enyészeté lenne.

Nincs rá okom, de bízom benne, hogy előbb-utóbb a jogtulajdonosok digitalizált formában elérhetővé, megvásárolhatóvá teszik e hatalmas gyűjteményt. Biztos vagyok benne, hogy sokan örülnénk neki.

(A képeken Endrei Judit bemondónő - egy gyönyörű, magyar mintás kötött pulóverben és egy klasszikus, horgolt kendőben - a Fürge Ujjak az 1980/7. számában. Fotók: Módos Gábor)