2018. szeptember 25., kedd

Sokoldalú négyzetek


Bár a négyzetnek köztudottan négy oldala van, a horgolni szeretők jól tudják, hogy igen is sokoldalú. Én is nagyon szeretem ezeket a motívumokat, lehet belőlük sálat, mellényt, kabátot, ruhát, takarót vagy éppen terítőt készíteni. Minden egyes négyzetnek lehet sokféle színe, készíthetjük a köröket más-más színből (és fonalból.) De használhatunk színátmenetes fonalat is, izgalmasabb így, mintha csak sorban kötnénk vagy horgolnánk vele, amikor is az eredmény pusztán csíkos hatást kelt.

A színátmenetes fonalból készült négyzetekre példa a barnás színvilágú Hazafelé mellényem, amely könnyen elkészíthető, mintája már - több másikkal együtt - magyarul is elérhető.

A többi mintára még várni kell, az őszi teendők a kertben és persze a munkám és Apu ápolása igencsak legfoglal - így jelenleg kézimunkamorzsákkal kell megelégednem. Ez azért nem olyan vészes, hozzászoktam már, hogy az időmnek csak nagyon kis részét fordíthatom ilyesmire, és azt is inkább télen, amikor viszont kevés a természetes fény, és a téli sötétségben színekkel dolgozni, tervezni nagyon-nagyon nehéz.

Viszont a színekről, formákról és felületekről most sem kell lemondanom, nem beszélve a ragyogó őszi fényekről. Amikor csak kiviszem Aput, Vackort vagy dolgozom a kertben, gyönyörködni, fényképezni mindig lehet. További hozadéka ennek a friss levegő és a mozgás, hiszen a kézimunka nem éppen egészséges időtöltés a testre nézve, de vitathatatlan, hogy a szellemre és a lélekre jó hatást gyakorol. S mivel az utóbbiak a test fizikai állapotára is kihatnak..., na jó, ettől még igencsak görnyedt, nyak- és gerincfájós lennék, ha módomban állna félnapokat kézimunkázni. Szerencsére már a korom is figyelmeztet, ideje indulni kifelé és valami mást csinálni.

Diószedés közben viszont tervezni is lehet, most éppen azt, hogyan is használjak fel egy fonalat, amit már réges-régen vettem, még mindig nagyon szeretem, de évek óta félreteszem, mert még nem az igazi az eredmény. Pár napja megint elővettem, s bár a megvalósításhoz most nem jutok, azért gondolkodom felőle. Odakint is.

Férjem egyik születésnapi ajándéka pedig egy bicajtúra volt az Esztramos tetejére az idei utolsó nyárias, szeptemberi vasárnapon. Erről is tervezek bejegyzést, de nem tudom, hozzájutok-e.

A kis léptékekhez igazodva hoztam ma egy négyzetblokkot (a fényképen), amolyan virágcsempe, így hívom. A közepe egy viszonylag ismert virágminta, ehhez terveztem egy sűrű, két színre épülő keretet. Úgy is elkészíthetjük, hogy a virágot közvetlenül körülölelő (a képen sötét színű) kört csak a szirmokat alkotó pálcák hátsó szárába horgoljuk, így a virág még jobban kiemelkedik. Ebből a négyzetből is lehet sok minden, bátran játszhatunk a színekkel. A hozzátartozó mintaleírás is letölthető már.

2018. szeptember 11., kedd

Szeptember színei


Középkorú férfi nyit be a helyi kisbolt ajtaján. A mezőgazdaságban vagy az erdészetnél dolgozhat, mint errefelé sokan. Nem tudom biztosan. A nevét sem, de arcról ismerem. Dicsértessék, áldás, békesség - köszön. Megüti városi fülem, pedig nem először hallom itt. Az eladó srác - maximum harmincas - régi és új verdák, járgányok megszállottja - a legnagyobb természetességgel viszonozza. Mindörökké. Áldás, békesség. 
Nem mondom, hogy mindenki így, de ez itt kicsit sem szokatlan vagy feltűnő. Az élet része. Sokszor az az érzésem, hogy errefelé valahogy csak ugrott egyet-egyet a történelem kereke, és egyszerűen kimaradtak korszakok. Pedig dehogy. Mégis más a ritmus, más a gondolkodás, nem is könnyű megszokni a nem idevalónak.
A szomszédos falu postáján ebédszünet, a boltok délután alig vannak nyitva. Este vagy sötétedés után egy sem. Ahogy a kiskapukat is bezárják addigra, télen jóval előbb. A vasárnapi nyitvatartás kérdése itt régen sem volt kérdés meg azóta sem, mert soha nem volt nyitva semmi sem ünnepnap. A temetőben örökre szólnak a sírhelyek, nem kell újraváltani. A mindig gondozott sírokon évszázadok óta ugyanazon családok nevei, akikkel ma is találkozunk a falu utcáin. A csirkék a kerteken kivül is keresgélnek, a teheneket este behajtják fejésre. És van terepjáró meg kistraktor, meg mobiltelefon és internet. És van, hogy lovaskocsi hozza a fát. Van valami örökké változó és mégis ugyanaz, valami rögzült is ebben a tájban.

Apuval még továbbra is a magyar meséket olvassuk koraeste a teraszon, igaz, pár napra felfüggesztettük, mert a padláson kezembe kerültek a régi, családi fényképeink és lehoztam neki a változatosság kedvéért. Amúgy is könnyebb felidéznie dolgokat képek segítségével. Így hát most szünetel a meseolvasás, pedig már majdnem a felénél tartunk Benedek Elek hatalmas gyűjteményének.

Kiváncsiságból utánanéztem, de nemigen találtam elemzéseket a népmeséink visszatérő elemeiről. Pedig a fent vázolt életkép eszembe juttatja a bennük rögzült, szinte kötelező mondatokat. Ha valaki érkezik, köszön illendőképpen. Ha szállást kér, mindig isten nevébe' kéri, s a válasz mindig ez: Istené a szállás. S ha másnap köszönetet mondva útra kel, istennek ajánlják. Egyszerű emberek szájából hangzik el mindez. Milyen szépen kifejezi a nyelv, nemcsak azt, hogy amit adni tudunk, azt tőle kapjuk, de azt is, hogy akit befogadunk, azt úgy fogadjuk be, mint őt magát. Nem kötelező és üres formula ez, nem vallási előírás, hanem a közös alap, a közös nyelv, a közös társadalomkultúra működőképesnek bizonyult példája, ahol mindenki érti és érzi jogait és kötelességeit, és azt is, amikor valamit ezen felül kap.

Úgy gondoltam, hogy minden hónapban legalább egy fényképsorozatot is közzéteszek, amit itt a Bódva-völgyben, Magyarország északfokán készíttem. Szeptember lévén a tavalyi vadszőlő képeimből válogattam, illetve csináltam egy kis montázst. Akkor már augusztus végén piroslott tőle a táj, idén még mindig zöld, elvétve látni csak piruló leveleket.

Azt olvasom, hogy ez a növény kedveli az ártereket, és valóban, a legszebb képeket a falu melletti malomépület közelében, gyakorta vízzel borított területen készítettem. De nem látszik válogatós növénynek, a helyiek gyakran bosszankodnak is rajta, hogy kéretlenül mászik nemcsak kerítésre, de a haszonnövényekre is.

Mindenesetre hasonlíthatatlanul gyönyörű.

2018. szeptember 10., hétfő

A Napmátka mintákról


Többek kérésére folyamatosan készítem a munkáim mintaleírását. Magyarul ezek ingyenesen hozzáférhetők lesznek, pontosabban szólva több közülük már a Bolt menüből le is tölthető. Remélem, hogy sokan örömüket lelik majd az elkészítésükben.

Általában szólva a ©Napmátka minták nem túl bonyolultak, némelyik egészen egyszerű. Inkább egy-egy ötleten, megoldáson alapulnak, és persze a jó fonalválasztáson. Ezen kívül a pontosan kivitelezett részleteken. Kiemelt szerepet kap bennük a szegély (amely szinte mindig horgolt, még ha kötött ruháról is van szó) és a nyakmegoldás (nem szeretem a gallér nélküli vagy körgalléros darabokat, számomra ezek nem nőiesek.)

Fontos jellemzőjük még a viszonylag szoros kötés / horgolás, általában kisebb tűvel készülnek, mint amit az adott fonalhoz ajánl a gyártó. Szeretem az érdekes, textúrált felületeket. Kötés esetén nagyon ritkán dolgozom egyágú fonallal, azokból inkább horgolok.

A mintaleírásokban szereplő fonalak nagy része már nem kapható. Ez nem azért van így, hogy kitoljak másokkal, egyszerűen ilyen a piac, a fonalak nagy többségét egy-egy szezonban gyártják, később már nem kaphatók. Vannak persze olyan fonalak is, amelyeket éveken keresztül megvásárolhatunk, de igazság szerint ez a kevesebb.

Nincs is gond ezzel, s bár az én szívem is fáj sokszor egy-egy fonal után, így viszont minden darab és természetesen mindenki "másolata" egy kicsit más és más, igazán egyedi és csak az övé. Megismételhetetlen.
Van olyan munkám, amit sokan szerettek volna (pl. a Szellő), de évek óta nem találunk hozzá hasonló fonalat.
Ezzel együtt izgalmas lehetőségek rejtőznek abban, hogy egy mintát, modelt más fonalból készítsünk el. Kinek van kedve mindig ugyanolyat csinálni?

A leírásokban ugyanakkor szerepel az eredeti fonal neve és minden jellemzője (összetétele, vastagsága, színe, stb.), így kereshetünk hozzá hasonlót, de megálmodhatunk valami egészen újat is. Végtelen számú a lehetőség.

A képeken látható mintát is többen kértétek. Erre egy kicsit várni kell, mivel ezt angolul sem készítettem el annak idején, így most több munkám lesz vele.
Aki szeretné elkészíteni, addig is gondolkodhat abban, mivel helyettesítené az eredeti fonalat (amely egyébként még elvétve fellelhető.) 45-50 dkg-ra lesz szükség M-es méretben. Ehhez egyébként jó segítség lehet a Yarnsub nevű oldal, amely mindig javaslatokat tesz egy-egy fonal kiváltására. És persze a Ravelry, aminek fonal- és képgyűjteménye utólérhetetlen és egyúttal felbecsülhetetlen segítség. Mindkét oldal böngészéséhez szükséges azonban minimális angol nyelvismeret. De itthon is kereshetünk helyettesítő fonalakat, és ehhez a darabhoz - ha újra elkészíteném - talán valamilyen színes Luisa Harding fonalat választanék.

Az új babán történő újrafotózások ezzel véget is érnek, a régi darabjaimból ugyanis már nincs meg több. Viszont a mintaleírások - idővel - néhány korábbi, és reményeim szerint az újabb darabokkal (például a készülő virágos sállal) is bővülnek.

Mindenkinek örömteli kézimunkázást kívánok, egyúttal kérem a Tájékoztatóban foglaltak tiszteletben tartását. Kérdéseitekre szívesen válaszolok.

2018. szeptember 9., vasárnap

Fürge Ujjak

Gyermekkorom, majd ifjúkorom meghatározó, és mindmáig szinte az egyetlen átfogó, magyar nyelvű kézimunkaújsága volt a Fürge Ujjak, amely 1956 és 2008 között jelent meg hónapról hónapra. Sőt, a havi számon kívül volt tavaszi-nyári és őszi-téli magazinja, évkönyve, sok-sok egyéb kiadványa is. A benne szereplő modellek mind magyar tervezők és készítők kezemunkáját dícsérték.

Számos ismert ember - férfi és nő egyaránt - megtisztelte részvételével, saját kézimunkájával. Az interjúkat újra olvasva az akkori kulturális életbe is bepillantást nyerhetünk kissé. Voltak benne mesék a kisebbeknek, versek, receptek, háztartási tanácsok, kézimunka pályázatok, ünnepi ötletek és olvasói levelek. Nemcsak kötéssel, horgolással, varással foglalkozott, de hagyományőrző és -ápoló szerepet is betöltött, főleg a hímzés területén, minden egyes száma valamely tájegység motívumait, hímzéstechnikáját is felelevenítette egy-egy elkészíthető darabon keresztül. Természetesen a megjelenő új vagy éppen divatos kézimunkatechnikáknak (pl. makramé) is helyet adott.

Az újság néhány példányát ma is féltve őrzöm. Sajnos már nem kapható, a régi számok gyakran internetes piactereken, kincseket rejtő vidéki ócskapiacokon cserélnek gazdát. Pedig olyan izgalmas, már kevéssé ismert elnevezésekre bukkanhatunk bennük, mint a kulikabát, a bomberdzsek vagy éppen a perzsázás, a frivolitás.

2008-tól az Amelie igyekezett rövid időre modern folytatássá válni, de belőle csakhamar negyedéves magazin lett, és hamar megszünt. Később az alkalmilag megjelenő, javarészt külföldi minták fordításait tartalmazó kézimunkaújságok nem tudták pótolni a Fürge Ujjakat, mindez azért is szomorú, mert időközben ismét népszerű lett a fiatalok körében számos kézimunka technika.

Mára a helyzet határozottan javult, többféle magyar nyelvű kézimunkaújság kapható. Kevés kivétellel azonban ezek külföldi tervezők munkáit hozzák, és a paletta is szűkebb, mint amit annak idején a Fürge Ujjak kínált. Nem is beszélve arról, hogy nem havi kiadványok. Ezzel együtt örülök a létezésüknek, bízom benne, hogy idővel csak bővülnek, gazdagodnak, és nem tűnnek el a standokról. Én magam is előfizetője vagyok nem egy ilyen újságnak amellett, hogy az internet segítségével a külföldi lapokhoz is egyszerű hozzájutni.

Nem tudom, ma kit illetnek a Fürge Ujjak szerzői jogai, de kár lenne ezt a több, mint fél évszázados anyagot elfelejteni, vagy csupán a még meglévő papíralapú példányok bizonytalan és az idő viszontagságainak kitett sorsára bízni. Az interneten keresgélve teljes digitalizált évfolyamokat is letölthetünk, ha ez nem is jogszerű. Mindenesetre közkinccsé válik valami abból, ami előbb-utóbb talán az enyészeté lenne.

Nincs rá okom, de bízom benne, hogy előbb-utóbb a jogtulajdonosok digitalizált formában elérhetővé, megvásárolhatóvá teszik e hatalmas gyűjteményt. Biztos vagyok benne, hogy sokan örülnénk neki.

(A képeken Endrei Judit bemondónő - egy gyönyörű, magyar mintás kötött pulóverben és egy klasszikus, horgolt kendőben - a Fürge Ujjak az 1980/7. számában. Fotók: Módos Gábor)

2018. szeptember 4., kedd

Papírjátékok 1

"Irmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.
Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek.
Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod. – Amelyik nemzet ezt homlokán viseli: nem vész el soha...Bárkit csak úgy segíthetsz, hogy más rovására ne essék.
Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod.
Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg."

Weöres Sándor: A teljesség felé - részlet

Kötött-horgolt ruhákhoz, egyéb kézimunkákhoz, fonalakhoz, szálasanyagokhoz terveztem címkéket, zárószalagot pár hónapja. Ez annyiból veszélyes dolog, hogy megint egy másik anyag, ezúttal a papír végeláthatalan, XXI. századi lehetőségeinek szövevényébe bonyolódtam, ahonnan sikerült azért kikeverednem komolyabb pénzkiadás nélkül.

A hagyományos címkéktől különféle formákig jutottam, kicsit utánanéztem a nyomdai lehetőségeknek is, kínai gyártóknak (akik komoly ipari gépekkel rendelkeznek és minden ötleted megvalósítják), no meg a vágógépek varázslatos világának. Az utóbbi persze azonnal rabul ejtett, hiszen megint az önállóság - csináld magad - vonzó ígéretével kecsegtetett.

Szerencsére - az árak okán - könnyebb volt az ellenállás a kísértésnek, de azért tényleg izgalmas dolog ez. A sablonos vágógépek (pl. Sizzix) nemigen érdekeltek, mert minden egyes sablont meg kell venni vagy megcsináltatni.
Annál inkább a számítógéppel vezérelt masinák (pl. a Silhouette és különösen a Cricut), amelyekkel minden elképzelés megvalósítható, ráadásul tanfolyamok is vannak hozzá. A Cricut újabb gépei nemcsak papírt, kartont, de szövetet, bőrt, falemezt is vágnak. Persze semmi sincs ingyen, a gép egyszeri árán túl az online szoftver jelenleg ingyenes, de minden hozzávaló (pengék, papírok, alapanyagok, filctollak - mert nemcsak vág, ír és rajzol is) bizony pénzbe kerül.

Szóval jó volt nézegetni a lehetőségeket, s talán annak, aki például egyedi esküvői meghívókat készít megrendelésre vagy látványos, fali papírvirág dekorációkat, érdemes lehet befektetni ilyesmibe. Nekem a papír csak kiegészítő szükséglet, s bár szívesen játszom vele, azért komoly összegeket nem érdemes rá költenem, hacsak nem áll bálákban a pénz itthon - és nem.

Ötleteket viszont kaptam, és - ahogy a képeken látható, beszereztem néhány virágmintás lyukasztót, pár dekortapaszt (japán washi tape) és egy címkelyukasztót. No meg csináltam próbababa sablont szintén címkékhez. Ez utóbbit ollóval vágni kicsit komplikált, lehet, hogy egyszer majd kis tételben elkészíttetem valaki mással, akinek a papír a fő munkaanyaga és mondjuk van otthon egy Cricut gépe.

A gyerekkori szórakozáshoz visszatérve még pár rózsát is hajtogattam különféle papírokból. Kicsit szögletesek még, fontos, hogy a papír ne legyen túl vastag, de ezt is kipróbáltam.