2018. augusztus 30., csütörtök

Régi-új dolgok

"Amint ment, mendegélt, benéz egy udvarra, s hát ott egy asszony úgy fonja a gyapjat, hogy a birkát felkötötte a rokkára. Kérdi a legény:
- Mit csinál kend, nénémasszony?
- Gyapjat fonok, öcsémuram.
- Hiszen azt nem úgy kell csinálni, nénémasszony.
Mindjárt megmutatta, hogy kell. Szépen lenyírta a birkáról a gyapjat, s mondta az asszonynak:
- No, most mossa meg, ha megszáradott, gerebenezze meg, s úgy kösse a rokkára a gyapjat.
Azzal otthagyta az asszonyt, s amint ment kifelé, mondotta magában nagy örömmel: megtaláltam a második bolondot is."

Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág - A bolondok - részlet)

Íme egészen egyszerűen a gyapjú feldolgozása...

A héten megint elég kevés idő jut a kézimunkázásra, mióta nálunk van Vackor, a befogadott kis németjuhász keverék, vele is bővült a teendők sora. Nemcsak a játék- és tanulási idővel, hanem bizony helyreállítási munkákkal is, mivel a számára kijelölt barátságos és árnyas helyet rendre felfedezi, felássa. Ma a kutyaház tetejével is foglalkoznunk kellett, ugyanis egy egész sor cserép megcsúszott rajta.

Férjem hamar rendbehozta, de mindig akad teendő a kutyabirodalomban, s persze azon kívül is. Idén gazdag volt a termés, de minden előbb érett-érik: a szőlő, a szilva, az alma, a körte. A nyári szárazság miatt kevesebb viszont a bogyós gyümölcs. Úgy látszik a bokrok - locsolás nélkül - nem jutottak annyi vízhez.

A kézimunka tehát félretéve most, marad a kevesebb időt igényló fényképezés. Több tervem is van. Egyrészt szeretnék egy dió-sorozatot, mert azt még nem csináltam, mióta itt élünk. Azután szeretném bemutatni itt a naplóban néhány régi, kedvenc fotósorozatomat, a vadszőlő lassan amúgy is időszerű lenne, tavaly rengeteg kép készült.
Amivel pedig most foglalkozom, azok a régi kötött-horgolt darabok. Nem sok van meg, de azokat szeretném az új babán is lefényképezni. Más háttér, más fények, érdekes még akkor is, ha csak egy-egy negyedóra jut rá.
Szerencsére az új baba a fa lábazatával együtt is igen könnyű és keskeny, egyszerűbb vele közlekedni bent és kint között. Nem írtam ugyan korábban, de ez is fontos szempont a vele való munka során. Izgalmas látni, hogyan hatnak rajta a tőle függetlenül megálmodott és elkészült darabok.

Az Ezüsthíd után az egyszerű és kétféle módon (nagyobb kámzsa- vagy hosszabb derékrésszel) is viselhető Február nevű mellényt / felsőt vettem elő, amelyet 2011-ben készítettem. Ez ugyan sokat eltakar a babából, de azért így is érdekes volt a fényképezés. Az eredmény a képeken látható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése