Az új babáról...

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle, s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta. 

(Weöres Sándor - A teljesség felé című könyvéből) 

Mivel nem szeretek másoktól függni semmilyen tekintetben, ezért jó pár éve elhatároztam, hogy a kötött és horgolt munkáimat babán fogom fényképezni. Először kissé abszurdnak tűnt az ötlet, mert én szinte mindig kint fényképezek, és egy baba odakint mégiscsak furcsán hat. De végül úgy gondoltam, hogy megfelelő hátterekkel (fal, ajtó, stb.) a baba végül is kint is van, és egy kicsit bent is, és ez elfogadható kompromisszumnak tűnt számomra. (A tökéletes talán a terasz lenne e célra, de ahhoz változtatnom kellene rajta. Talán egyszer.)

Sokat keresgéltem, tájékozódtam az árak tekintetében is. Olyat szerettem volna, ami alkalmas szabóbabának is, tűzésekhez, igazításokhoz, de bemutatóbabaként is megállja a helyét, és nem kerül túl sokba. Végül szerencsém volt, sikerült találnom egy újszerű állapotú, megfelelő méretű kirakati babát, ami attól eltekintve, hogy vállai is vannak, szabóbabának is tökéletes, kemény polisztirol test, mutatós forma, és elasztikus szövetborítás. A nyakrészt pedig egy lecsavarható, festett fa zárólap fedi.

Az egyetlen szépséghibája a szememben annyi volt, hogy a "ruhája" fekete. De potom 5.000.-Ft-ért jutottam hozzá úgy jó 7 évvel ezelőtt, ami akkor is, most is nagyon alacsony árnak számít, ha egy új szabóbabához hasonlítjuk. Igaz, lába nem volt, azt egy régi állólámpától kölcsönöztük. De mint mondtam, a vállaktól eltekintve mind minőségében, kidolgozásában, mind méretében teljesen betöltötte és betölti a kívánt szerepet.

Egy ideje azonban már szerettem volna egy másikat is, kicsit hagyományosabbat és mégis merészebbet. Lehet házilag, otthon is készíteni, de a varrás részét amúgy sem vállaltam volna be, nincsenek megfelelő eszközeim, de a gyakorlatom sem elegendő hozzá. Persze az internet sosem hagy magadra, ha segíthet pénzt költeni... Beleszerettem Lucy Curtis profi babáiba, nemrég pedig rászántam magam, hogy rendelek tőle egyet. Na ekkor jött az igazi kihívás, hogy milyet... Milyen szövet borítsa, milyen színű legyen a becsavarható lábazat, fűzős vagy sima háttal, hagyományos vagy darázsderekú... Ez utóbbit illetően egyébként csakis a valós emberi mérettekkel rendelkező, 38-as baba jöhetett szóba. Nyilvánvaló, hogy a szövet jelentette a legnagyobb kihívást, hogy megy majd a ruhákhoz? Viszont, ha semmi különleges, akkor minek egy újabb baba?

Ez utóbbi felvetés meggyőzött arról, hogy bár a kevesebb mindig több, a készítő hölgy olyan szép szövetekkel dolgozik, hogy jelen esetben nem az egyszerűség lesz a fő szempontom. A kihasználhatóságot tekintve tudom, hogy elsősorban egyszínű darabokhoz lesz alkalmas az új baba (nem a képeken látható kis boleróhoz), de elég sok ilyen mellényt és kendőt tervezek a jövőre, így talán mégsem rossz választás.

Ha már virágmintás, akkor természetesen legyen a rózsa a meghatározó mótívum, s mivel én nem szeretem az apró, kontúros, elszórt, édeskés kis "porcelántányér"-virágokat, erre a jóval dinamikusabb, összefüggő, a vízfestményeket idéző virágmintára esett a választásom. A színe miatt is. Nem hófehér és nem is fekete a baba, ami nagy előny a fényképezésnél. Volt egy nagyon szép, vörös rózsás anyag is, de az nem minden darabomhoz menne. Ez sem mindegyikhez, de talán jóval többhöz.

A színei a kedvenc tört színeim: sötét és világos szürke, olajzöld, acélkék, nugátbarna halvány és erősebb tónusokban - összességében mégis monokróm hatást kelt. Talpnak a feketére esett a választásom, mind a fehér, mind a fa természetes, világos színe nagyon elütött volna a szoba jellemzően sötét bútoraitól. Tudom, ez egy kicsit túlgondoltnak tűnik, de az ember nem minden nap vesz ilyesmit, és nem is a raktárban tartja a limlomok között. Nagyon elégedett vagyok a döntésemmel. Ennél több szempontot nyilván csak akkor érvényesíthetnék, ha három babát rendeltem volna, de egyrészt hová tennék annyit, másrészt anyagilag az már nem megengedhető. Így is luxus bizonyos értelemben ez a második baba. Remélem, megszolgálja majd az árát.

Ami pedig a régi babát illeti, ő sem lesz munkanélküli. Nyugdíjba sem megy. Végre leveszem róla a fekete borítást, és kitalálom, miképp legyen belőle egy egyszínű, bézs, vagy alig-mintás baba varott vagy ragasztott, esetleg festett ruhával. Ezt már én csinálom. Ha elkészül, természetesen arról is teszek fel képeket. Jelenlegi állapotában korábbi fényképeimen láthatjátok, (például az Óarany, az Ezüsthíd, a Hazafelé, a Bódva modelleknél.)

A képeken látható kis mellényke mintája magyarul is elérhető. Több mintám már letölthető ingyenesen a Bolt menüpontban.

További képek az új babáról a Facebook/Napmátka műhely oldalán.