2018. július 30., hétfő

Mi a szösz...

A szösz - saját meghatározásomban - fonásra előkészített szálasanyag. Magyarországon ez leginkább a kender és len fonásánál jelenik meg, s bár a szösz kifejezést számos különböző tájszó váltja régiónként (a fonnivaló minőségétől is függően), talán ez a legáltalánosabb, máig mindenki számára érthető elnevezés, fonjunk bár növényi vagy állati szálakat.

Mára a fonás elsősorban a gyapjúból történő fonalkészítés folyamata, ami ellen nem is lehet kifogásunk, hiszen egy olyan anyagról van szó, amely előnyös tulajdonságaival, elérhetőségével és viszonylag egyszerű feldolgozásával méltán törekedik a többi elé, még akkor is, ha nyáron szívesebben viselünk növényi szálakból készült ruhát. (A szálasanyagok jellemzőiről itt írtam bővebben, a gyapjúról pedig itt.)

A szöszt tehát először létre kell hozni, sem a betakarított növényi rost, sem a bárány bundája nem alkalmas közvetlenül a fonásra.

Azon túl, hogy megtisztítjuk a szennyeződéstől, a gyapjú esetében a főbb állomások - függetlenül attól, hogy kézzel vagy ipari úton történik - a következők:
A kimosott, megszárított tincses gyapjú szálait a farkasolóval nyítjuk meg, ennek a szerkezetnek a fogai teszik további feldolgozásra alkalmassá, kezelhetőbbé a gyapjút. Ezt követi a kártolás folyamata, amely tovább lazítja, majd teszi egyneművé, összefüggő, paplanszerű, téphető anyaggá a gyapjútincseket. Mindkét folymat során a gyapjú további mechanikus tisztítása is megtörténik.

A kártolt gyapjú már fonásra alkalmas szösz. További lehetőségek a szösz előkészítésére a fésülés, melynek célja tovább finomítani a fonnivaló alapanyagot és párhuzamosan egymás mellé rendezni a szálakat. Mind a kártolt, mind a fésűs gyapjú más minőségű fonalat ad, de erről később.

Ebben a bejegyzésben nem foglalkozom a fésűs gyapjú lehetőségeivel, most a kártolt gyapjúról, mint szöszről és ennek a fonáshoz rendelkezésre álló formáiról lesz szó.

A kártológép, kártolódob arra is alkalmas, hogy különböző gyapjút (más-más fajtát) vagy éppen nyers és festett szálakat keverjünk kártolás közben, illetve, hogy más szálasanyagot (pl. selymet) vegyítsünk a gyapjúszálak közé. Ily módon nagyon sokféle - egynemű vagy kevertszálas, festett vagy nyersszínű - fonnivalót, szöszt készíthetünk.

Azt gondolom, hogy a fonással először próbálkozóknak jó választás a kártolt alapanyag, nem igényli, hogy teljesen egyenletes eredményre törekedjünk, ellenben látványos és örömet adó kísérletezésre nyílik mód.

A kártolóról többnyire egy darabban lekerülő, nagyobb, összefüggő kártolt gyapjút battnak is nevezzük. A következő pár sorban néhány angol kifejezést is megemlítek, ezeknek nincs magyar megfelelője, ezért használom így.

A batt tehát lehet egynemű vagy kevert mind a szálak, mind a színek tekintetében. Kisebb, fonható (kártolt) szöszök a rolagok és a punik. Mindkettő hengeresen feltekert kártolt alapanyag, a rolagok nagyobbak, a punik kisebbek. Jó velük dolgozni, bármelyik végükről folyamatosan húzható a szál a fonáshoz. További megjelenési formái  és nevei is vannak a kártolt gyapjúnak, ezek kevésbé gyakran fordulnak elő, így most nem térek ki rájuk.

A kártolt alapanyagot fonhatjuk levegősebb, rusztikus hatású kártolt fonallá, de az sem tilos, hogy a jellemzően fésűs gyapjúnál alkalmazott fonási technikával tömörebb, egyenletesebb fonalat készítsünk.

A képeimen a héten készült, Vízpart fantázianevet viselő kártolt fonnivaló (festett merinó gyapjú, nyers BFL = Bluefaced Leicester, BFL tincsek és festett tussah selyem). Színei a mohazöld, vörösbarna, világoskék, tengerzöld, hárszöld, antracit, bézs és ezüst. Remélem, fonal formájában is megmutathatom hamarosan.

2018. július 26., csütörtök

Az új babáról...

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle, s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta. 


(Weöres Sándor - A teljesség felé című könyvéből) 

Mivel nem szeretek másoktól függni semmilyen tekintetben, ezért jó pár éve elhatároztam, hogy a kötött és horgolt munkáimat babán fogom fényképezni. Először kissé abszurdnak tűnt az ötlet, mert én szinte mindig kint fényképezek, és egy baba odakint mégiscsak furcsán hat. De végül úgy gondoltam, hogy megfelelő hátterekkel (fal, ajtó, stb.) a baba végül is kint is van, és egy kicsit bent is, és ez elfogadható kompromisszumnak tűnt számomra. (A tökéletes talán a terasz lenne e célra, de ahhoz változtatnom kellene rajta. Talán egyszer.)

Sokat keresgéltem, tájékozódtam az árak tekintetében is. Olyat szerettem volna, ami alkalmas szabóbabának is, tűzésekhez, igazításokhoz, de bemutatóbabaként is megállja a helyét, és nem kerül túl sokba. Végül szerencsém volt, sikerült találnom egy újszerű állapotú, megfelelő méretű kirakati babát, ami attól eltekintve, hogy vállai is vannak, szabóbabának is tökéletes, kemény polisztirol test, mutatós forma, és elasztikus szövetborítás. A nyakrészt pedig egy lecsavarható, festett fa zárólap fedi.

Az egyetlen szépséghibája a szememben annyi volt, hogy a "ruhája" fekete. De potom 5.000.-Ft-ért jutottam hozzá úgy jó 7 évvel ezelőtt, ami akkor is, most is nagyon alacsony árnak számít, ha egy új szabóbabához hasonlítjuk. Igaz, lába nem volt, azt egy régi állólámpától kölcsönöztük. De mint mondtam, a vállaktól eltekintve mind minőségében, kidolgozásában, mind méretében teljesen betöltötte és betölti a kívánt szerepet.

Egy ideje azonban már szerettem volna egy másikat is, kicsit hagyományosabbat és mégis merészebbet. Lehet házilag, otthon is készíteni, de a varrás részét amúgy sem vállaltam volna be, nincsenek megfelelő eszközeim, de a gyakorlatom sem elegendő hozzá. Persze az internet sosem hagy magadra, ha segíthet pénzt költeni... Beleszerettem Lucy Curtis profi babáiba, nemrég pedig rászántam magam, hogy rendelek tőle egyet. Na ekkor jött az igazi kihívás, hogy milyet... Milyen szövet borítsa, milyen színű legyen a becsavarható lábazat, fűzős vagy sima háttal, hagyományos vagy darázsderekú... Ez utóbbit illetően egyébként csakis a valós emberi mérettekkel rendelkező, 38-as baba jöhetett szóba. Nyilvánvaló, hogy a szövet jelentette a legnagyobb kihívást, hogy megy majd a ruhákhoz? Viszont, ha semmi különleges, akkor minek egy újabb baba?

Ez utóbbi felvetés meggyőzött arról, hogy bár a kevesebb mindig több, a készítő hölgy olyan szép szövetekkel dolgozik, hogy jelen esetben nem az egyszerűség lesz a fő szempontom. A kihasználhatóságot tekintve tudom, hogy elsősorban egyszínű darabokhoz lesz alkalmas az új baba (nem a képeken látható kis boleróhoz), de elég sok ilyen mellényt és kendőt tervezek a jövőre, így talán mégsem rossz választás.

Ha már virágmintás, akkor természetesen legyen a rózsa a meghatározó mótívum, s mivel én nem szeretem az apró, kontúros, elszórt, édeskés kis "porcelántányér"-virágokat, erre a jóval dinamikusabb, összefüggő, a vízfestményeket idéző virágmintára esett a választásom. A színe miatt is. Nem hófehér és nem is fekete a baba, ami nagy előny a fényképezésnél. Volt egy nagyon szép, vörös rózsás anyag is, de az nem minden darabomhoz menne. Ez sem mindegyikhez, de talán jóval többhöz.

A színei a kedvenc tört színeim: sötét és világos szürke, olajzöld, acélkék, nugátbarna halvány és erősebb tónusokban - összességében mégis monokróm hatást kelt. Talpnak a feketére esett a választásom, mind a fehér, mind a fa természetes, világos színe nagyon elütött volna a szoba jellemzően sötét bútoraitól. Tudom, ez egy kicsit túlgondoltnak tűnik, de az ember nem minden nap vesz ilyesmit, és nem is a raktárban tartja a limlomok között. Nagyon elégedett vagyok a döntésemmel. Ennél több szempontot nyilván csak akkor érvényesíthetnék, ha három babát rendeltem volna, de egyrészt hová tennék annyit, másrészt anyagilag az már nem megengedhető. Így is luxus bizonyos értelemben ez a második baba. Remélem, megszolgálja majd az árát.

Ami pedig a régi babát illeti, ő sem lesz munkanélküli. Nyugdíjba sem megy. Végre leveszem róla a fekete borítást, és kitalálom, miképp legyen belőle egy egyszínű, bézs, vagy alig-mintás baba varott vagy ragasztott, esetleg festett ruhával. Ezt már én csinálom. Ha elkészül, természetesen arról is teszek fel képeket. Jelenlegi állapotában korábbi fényképeimen láthatjátok, (például az Óarany, az Ezüsthíd, a Hazafelé, a Bódva modelleknél.)

További képek az új babáról a Facebook/Napmátka műhely oldalán.



2018. július 22., vasárnap

Színek - formák - felületek vonzásában...

Címketerv @Erős Ildikó
Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes hamóniájúak, amit az emberi művészet csak legtisztább korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában... De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez. (Illés Árpád festőművész)

Évek óta ugyanaz az oldalam alcíme, mottója. Ebben létezem, töltődöm fel, amikor mást csinálok, akkor is ez vagyok igazán én. A világ apró, hasznos-haszontalan darabkái a szememben, a kezemben. Gyerekként a kaleidoszkóp volt a kedvenc játékom a színesceruzák mellett.

Mégis, ez lesz az első naplóbejegyzés itt. Elmondom, miért. A Napmátka műhely hosszú ideje létezik, ahogy a cégére is mutatja, pontosan 2007 óta. Abban az évben kezdtem először gondolkodni róla, miképp lehetne a hosszú évek, évtizedek alatt összegyült tudást, munkát, lelkesedést és a kézimunka iránti szeretetet valamilyen szép és tartalmas, másoknak is adni tudó formába önteni, ha úgy tetszik, továbbadni úgy, hogy közben én is gyarapodom.

2007-ben ezt még másképpen képzeltem el. Férjemmel elkészítettük az első honlapom, megvettem a napmatka.hu domain-t, és időről-időre feltöltöttem tartalmakat, többnyire az elkészült munkáim fényképeit. Kötöttem és horgoltam, amennyire kevés időmből futotta, és úgy gondoltam, van néhány ember a világban, aki szeretne kézműves darabokat viselni. Nem kell sok, hiszen ez egy egészen kicsi kis műhely, az én kapacitásom is roppant kicsi, tehát jó lesz így.

A keresztszemes még mindig fontos
@Erős Ildikó
És valóban akadt néhány kedves megrendelő, idő viszont kevesebb. Később egyre nagyobb szükségét éreztem, hogy a textiliparban eltöltött évek tudását is valamiképpen megosszam másokkal, annál is inkább, mert bár örömmel láttam, hogy a kézimunka lassan újra népszerű lesz, megjelentek a kisebb-nagyobb fonalboltok, új magazinok, úgy gondoltam, hogy egyfajta hiánypótló szerepet tölthetek be szakmai cikkeimmel, amelyek nem egy-egy technikát tanítanak, hanem sokkal inkább a szálasanyagokra, azok tulajdonságaira, a fonalakra, a hurkolásos technikában rejlő lehetőségekre irányítják a figyelmet. A rendszeres bejegyzéseket, naplóírást viszont az idő szükőssége miatt akkor nem mertem bevállalni.

Nem sokkal később átköltöztem erre a blogra, de maradtak a szakmai cikkek oldalakra rendezve, és néha felkerült egy-egy új elkészült ruhadarab. Közben néhány kiállításon is részt vettem, zsűriztettem a mnkáimat, majd az egyéni megrendelésekről áttértem valami másra: ma már szinte kizárólag a saját elképzeléseimet valósítom meg úgy, hogy közben elkészítem az adott darab mintaleírását is. Eddig csak angolul, egy nagyobb közösség számára, a jövőben azonban szeretném magyarul is megjelentetni ezeket a mintákat.

Festésre váró merinó fonal
@Erős Ildikó
A kötés és horgolás mellett beleszerettem a fonás műveletébe is, így elkezdtem a saját fonalaim elkészíteni. Szívesen játszom a színekkel is, elsősorban gyapjút és gyapjúfonalat festek. 2014-ben a fővárosi otthonunkat felcseréltük egy kis falusi házzal, azóta lehetőségem nyílik arra is, hogy a Magyarországon tartott juhok gyapjával ismerkedjem, kisérletezzem. A főleg képekben történő megnyilvánulást egy ideje kissé szűkösnek érzem, ezért határoztam el, hogy e blog formátumú honlapon naplóbejegyzésekkel is rendszeresen jelentkezem. Bízom benne, hogy lesz rá mód és érdeklődés.

Gyermekkorom óta, jó négy évtizede kézimunkázom, erről bővebben az Én menüpontban írtam.

Ahol megtaláltok:
Elsősorban ezen az oldalon, vagyis a napmatka.hu domain alatt, itt vagyok igazán otthon, ezt érzem vizuálisan is a sajátomnak. A Tudástár cikkeit különösen ajánlom figyelmetekbe.
A Ravelry-nek kezdettől fogva tagja vagyok.
A Facebook-on a Napmátka műhely oldalát kereshetitek.
A Pinterest-en pedig - több másik mellett - két idevágó táblám van:
a Napmátka műhely és
a Napmátka gyűjtés, előbbin saját munkáimat, utóbbin ötleteket, inspirációkat osztok meg rendszeresen.

Köszönöm a figyelmeteket! Remélem, szívesen látogattok majd el ide a jövőben, és találtok hasznos vagy éppen alkotásra ösztönző bejegyzéseket, fényképeket.
Kereshettek az esztramos@gmail.com címen, hozzászólásokat egy-egy bejegyzéshez pedig itt vagy a Facebook/Napmátka műhely oldalán tudtok írni.